Mikulás nagy napja: Az elveszett kesztyű története
Egyszer réges-régen, egy havas decemberi reggelen, Mikulás nagy készülődésben volt az Északi-sarkon. Az apró manók sürögtek-forogtak, csomagolták az ajándékokat, a rénszarvasok friss szénát majszoltak, mindenki izgatottan várta az indulást. Mikulás épp a piros kabátját gombolta, amikor észrevette, hogy valami hiányzik. Nézett jobbra, nézett balra, megtapogatta a zsebét, de csak az egyik piros kesztyűjét találta meg. A másiknak híre-hamva sem volt.
– Hová lehetett az én drága piros kesztyűm? – tűnődött Mikulás, miközben aggódva keresgélte a szán körül. – Nélküle hogy fogom kihordani az ajándékokat? Megfázhat a kezem!
Hová tűnhetett a piros kesztyű a készülődésben?
Mikulás a nagy sietségben talán valahol leejthette a kesztyűt. – Segítsetek nekem, manók! – kérte a kedves kis segítőit. – Nézzétek át a műhelyt, talán ott hagytam a kesztyűmet!
A manók szétszéledtek: kukucskáltak a polcok mögé, belenéztek a nagy zsákba, átnézték a csomagokat. – Nincs itt, Mikulás! – kiáltottak egyszerre.
A rénszarvasok is hallották a keresgélést. Rudolf, a piros orrú rénszarvas odament a Mikuláshoz. – Mi is segítünk, keressük át a hófödte udvart! – mondta, és már hívta is a többi rénszarvast.
Segítők nyomában: Manók és rénszarvasok akcióban
A manók és a rénszarvasok együtt indultak a hóba. Hópelyhek táncoltak a levegőben, a szán körül apró lábnyomok vezettek a fenyőerdő felé.
– Nézzétek, itt van egy piros folt a hóban! – rikkantotta Frici manó, és odaszaladt.
– Ez csak egy piros cukorpapír – mondta szomorúan a másik manó, és tovább keresgéltek.
Rudolf közben az orrával szimatolt a hóban. – Érzem a kesztyű illatát! – mondta lelkesen, és előre szaladt az erdő felé.
A többiek követték, átmásztak egy kidőlt fán, és az erdő mélyébe értek. A hó alatt apró állatok neszeztek, kíváncsian lesték, hogy mi történik.
Egy meglepő felfedezés a hófödte erdő mélyén
Rudolf egyszer csak megállt egy kis fa tövénél. – Itt van valami! – kiáltotta.
Mindenki odasietett. A hó alatt egy pici nyuszi kuporgott, mellette pedig ott feküdt Mikulás piros kesztyűje! A nyuszika reszketett, mert nagyon fázott, és belebújt a puha kesztyűbe, hogy melegedjen.
– Nézd csak, Rudolf, a nyuszi találta meg! – mondta Mikulás, aki időközben utánuk ért.
A nyuszi félénken nézett fel Mikulásra. – Ne haragudj, Mikulás, nagyon fázott a mancsom, és olyan jó meleg volt a kesztyűdben! – szuszogta halkan.
Mikulás mosolyogva leguggolt. – Semmi baj, kedves nyuszikám! Az a legfontosabb, hogy jól vagy és nem fáztál meg. A jó szívetek mindig segíteni fog másokon. Köszönöm, hogy vigyáztál a kesztyűmre! – mondta, és megsimogatta a nyuszi fejét.
Visszanyert kesztyű: Mikulás boldog ünnepe
A manók tapsoltak örömükben, a rénszarvasok pedig összekoccintották a patájukat. Mikulás visszahúzta a piros kesztyűjét, de előtte egy pici, meleg sálat adott a nyuszinak, hogy soha többé ne fázzon meg.
– Most már minden megvan, indulhatunk az ajándékosztásra! – nevetett Mikulás, és mindenki boldogan szállt fel a szánra.
Az égen táncoltak a csillagok, a gyerekek álmodtak, Mikulás pedig útjára indult, hogy mindenhová szeretetet, jóságot és meleg szívet vigyen.
Így történt, így volt, talán mese volt, talán igaz. De emlékezzünk: a szeretet és segítőkészség mindig visszatér hozzánk, még akkor is, ha néha elvész egy kesztyű az úton!
