Mikulás eltűnt szakálla

Mikulás reggelén hiába várták a szakállát

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy, havas város, ahová minden évben eljött a Mikulás. Aznap reggel a gyerekek izgatottan ébredtek, hiszen tudták, hogy édességek és ajándékok várják őket a csizmájukban. Azonban ez a reggel egészen más volt, mint a többi. Amikor a gyerekek kinéztek az ablakon, látták a Mikulást. De valami hiányzott róla.

A Mikulás arca furcsán sima volt, és mindenki meglepetten suttogott: „Hol van a szakálla?” Szofi, a legkisebb kislány, megszeppenve nézte a Mikulást, majd odasúgta barátjának, Marcinak: „Nézd csak, a Mikulás szakálla eltűnt! Nem is igazi Mikulás így!” Marci bólogatott, s minden gyerek összesúgott a téren. Még a legidősebb is csak a fejét vakarta, hogy ilyet még sosem látott.

Az eltűnt szakáll nyomában: hol kezdjük a keresést?

A Mikulás is nagyon zavarban volt. Próbált mosolyogni, de látszott, hogy valami hiányzik neki. „Kedves gyerekek, ma reggel én is furcsa dologra ébredtem,” kezdte Mikulás, „eltűnt a szakállam. Segítenétek nekem megtalálni?” A gyerekek egyből felélénkültek, és mindenki egyszerre akarta elmondani, hogy hol keresné először a szakállat.

Szofi azt gondolta, biztosan a hóemberek között van, hiszen azok is nagy, fehér szakállat viselnek. Marci szerint a kandalló mögött lehet, mert ott meleg van, és talán a szakáll is oda menekült a hideg elől. Zsombor pedig azt javasolta, hogy nézzék meg a rénszarvasokat, hátha ők vitték el játszani.

Gyerekek találgatják: Mi történhetett Mikulással?

A gyerekek úgy döntöttek, hogy kérdéseket tesznek fel a Mikulásnak. „Mikulás bácsi, biztosan jól megmostad este a szakállad?” érdeklődött Szofi. „Lehet, hogy a szél fújta el?” tűnődött Marci. „Talán valaki kölcsönkérte, hogy beöltözzön Mikulásnak!” szólt közbe Zsombor.

A Mikulás nevetett a találgatásokon, de egy kicsit szomorú is volt. „Én mindig nagyon vigyázok a szakállamra,” mondta, „de most valóban nem tudom, mi történhetett.” Ekkor előlépett egy kis manó, Frici, és azt mondta: „Lehet, hogy a játékgyárban maradt, amikor tegnap este ajándékokat csomagoltunk?”

A segítők akcióba lépnek: közös nyomozás indul

A gyerekek és a manók összefogtak, hogy megkeressék a Mikulás szakállát. Először a hóemberekhez mentek, de csak répaorrakat találtak. Ezután átkutatták a kandalló mögötti zugokat, de ott sem volt semmi, csak egy fél pár kesztyű. A rénszarvasok is csak a fejüket rázták, ők sem látták a szakállat.

Végül elindultak a játékgyárba. Ott Frici manó minden sarkot átnézett, s egyszer csak egy nagy csomagolópapír alatt fehér bojtot pillantott meg. „Itt van valami!” kiáltotta. Ahogy kihúzták, kiderült, hogy az bizony a Mikulás szakálla! Valaki véletlenül lesodorta az asztalról, és a szakáll a csomagolópapírok közé keveredett.

Meglepetés a végén: visszakerül-e a szakáll?

A gyerekek tapsoltak örömükben, a Mikulás pedig gyorsan felragasztotta a szakállát. Máris más lett az arca, újra mindenki ráismert. „Köszönöm, hogy segítettetek, gyerekek!” mondta boldogan. „Nélkületek nem találtam volna meg!” Szofi megsimogatta a Mikulás kezét. „Mi mindig segítünk, hiszen jó együtt jónak lenni!” mondta.

Minden gyerek megtanulta ezen a napon, hogy összefogással és szeretettel minden bajra van megoldás. És hogy nem a szakáll vagy a kabát teszi a Mikulást, hanem a jó szív, a szeretet és a segítőkészség.

Hát így volt, igaz volt, talán mese volt, talán nem, de egy biztos: jó dolog jónak lenni!