Mikulás bácsi álmos napja: amikor a pihenésre is szükség van

Mikulás bácsi is elfárad néha: miért fontos a pihenés

Hol volt, hol nem volt, az üveghegyen is túl, az Északi-sark csúfogó hidegében állt egy szabályos, pirosra festett házikó. A házikóban lakott Mikulás bácsi, akit minden gyerek jól ismert. Minden évben szorgalmasan készítette a játékokat a manókkal, csomagolta az ajándékokat, számolta a zsákokat, és persze gyakorolta a Ho-ho-ho-t, hogy december hatodikán mindenkihez mosolyt vigyen.

Ám egyszer, egyik tél eleji napon Mikulás bácsi is fáradtnak érezte magát. Szemhéja majdnem lecsukódott a szemüvege alá, szakálla pedig úgy lógott, mintha magába szomorodott volna. Érezte, hogy minden porcikája azt súgja: pihenj egy kicsit, Mikulás bácsi! Mert bizony még a legkedvesebb ajándékosztónak is szüksége van a pihenésre, hogy újra tele legyen szeretettel, erővel.

Egy különleges reggel: amikor a szán is várakozik

Reggel a szán már a ház előtt várakozott, a rénszarvasok halkan prüszköltek, de hiába. Mikulás bácsi csak lassan botorkált ki, egy hatalmas ásítás közepette. A hó manók már sorban álltak, hogy segítsenek, de Mikulás bácsi megállt az ajtóban.

– Ma, drága manók, úgy érzem, pihenőnapot tartok! – mondta álmosan.

– Ó, hát nem baj, Mikulás bácsi, addig rendbe tesszük a szánkót! – vágta rá Frici manó.

– És megfésüljük a rénszarvasok szőrét! – kiáltotta Zsófi manó.

A szán sem haragudott, csendesen pihent a hóban, mintha maga is érezné, hogy most nem kell sietnie. Mikulás bácsi visszaballagott a házba, ahol puha papucs várta és egy meleg takaró.

Manók csöndje: hogyan segítenek Mikulásnak lazítani

A manók is tudták, milyen fontos a pihenés. Csendben járkáltak a ház körül, hogy semmi ne zavarja Mikulás bácsit. Ha kopogni kellett, csak halkan koppintottak, és ha beszélgetni kellett, suttogva beszéltek.

– Szerintem ma mindenki pihizik egyet – mondta Soma manó.

– Igen, ma minden zajt halkabbra veszünk – mosolygott vissza Lili manó.

Mikulás bácsi közben leült a hintaszékébe, elnézett az ablakon, ahol lassan hullott a hó, és mélyeket lélegzett. Egyszer csak becsukta a szemét, és álmodni kezdett: arról, mennyi szeretet fér el egyetlen apró csomagban, vagy hogy milyen jó, ha valaki néha csak elcsendesedik és hallgatja a hó halk zenéjét.

Mesés ebédszünet: kedvenc finomságok és tea

Az ebédidőt a manók különös gonddal készítették elő. Főztek meleg kakaót, sütöttek fahéjas kalácsot, s a Mikulás kedvencét, a mézeskalács-csillagot sem felejtették el. Ahogy Mikulás bácsi felébredt, már az asztalon illatozott minden.

– Köszönöm, drága manók! – mosolygott rájuk Mikulás bácsi.

– Megérdemled, Mikulás bácsi, mert rengeteget dolgozol értünk – válaszolta Palkó manó.

Együtt ettek, nevetgéltek, és közben arról beszélgettek, hogy milyen fontos néha csak összebújni, teázni, vagy egy kicsit szundikálni. Az ebéd végeztével Mikulás bácsi elmesélte, hogy amikor ő is kisfiú volt, mennyire szeretett délután a napon heverészni, és mennyivel vidámabb volt utána minden játéka.

Este a kandallónál: Mikulás bácsi gondolatai

Ahogy beesteledett, Mikulás bácsi leült a kandalló mellé. A tűz ropogott, a manók pedig halkan énekeltek egy téli dalt. Mikulás bácsi szívében melegség áradt szét.

– Tudjátok, manók, ma rájöttem, hogy a pihenés nem csak lustaság. Olyan, mint amikor feltöltjük a zsákokat ajándékkal, csak épp a szívünket töltjük fel szeretettel.

– Akkor jövő héten te is pihensz egy napot, Frici! – nevetett Zsófi manó.

– És te is, Zsófi! – nevetett vissza Frici.

Így telt el Mikulás bácsi álmos napja, sok nevetéssel, pihenéssel, és jókedvvel. Mikor eljött az éj, még egyszer kinézett a csillagos égre, és azt suttogta: holnap újra frissen, szeretettel telve indulok ajándékot osztani.

Így volt, igaz volt, lehet, hogy mese volt – de talán igazabb, mint gondolnánk. Mert a szeretet és a pihenés mindenkié!

Mese kategóriák:

Post Views: 114

Mikulás bácsi álmos napja: amikor a pihenésre is szükség van

Mikulás bácsi is elfárad néha: miért fontos a pihenés

Mese kategóriák:

Mesenapok meséi: