Miért teszünk ajándékot a Mikulás csizmájába decemberben

Mikulás csizmája: honnan ered a decemberi szokás?

Egyszer réges-régen, amikor a tél még különösen hosszú és hideg volt, egy kicsi faluban élt három gyermek: Lilla, Bence és a legkisebb, Rózsa. December első hetében már mindannyian izgatottan várták a Mikulást, aki minden évben piros ruhájában suhant végig a városon, és ajándékot hagyott a gyerekek csizmájában.

Egy este anyukájuk leült az ágyuk szélére, miközben a hópelyhek puhán hullottak az ablakon túl. „Anya, miért tesszük ki a csizmánkat az ablakba?” kérdezte Lilla. „És miért ajándékot tesz bele a Mikulás?” tette hozzá Bence.

Az anyukájuk elmosolyodott. „Ez egy nagyon régi szokás, talán igaz, talán mese. Egyszer élt egy jó szívű püspök, Szent Miklósnak hívták. Ő segített a szegényeken, titokban ajándékokat hagyott a rászorulók ablakában. Egyszer három szegény lány csizmájába tett aranypénzt, hogy jobb legyen nekik az élet. Így kezdődött a csizma és az ajándék meséje.”

Milyen jelentést hordoz az ajándék a csizmában?

Rózsa nagy szemekkel hallgatta a történetet. „Akkor az ajándék azt jelenti, hogy szeressük egymást és segítsünk, ugye?” kérdezte halkan.

Anya megsimogatta a fejét. „Pontosan így van! Az ajándék a csizmában nem csak játék vagy édesség. Ez egy kis üzenet: gondoljunk egymásra, tegyünk jót, még ha csak egy aprósággal is. A Mikulás ajándéka a szeretet és a jóság jele.”

Téli ünnepek és a Mikulás hagyománya Magyarországon

Ahogy egyre közelebb ért december hatodika, a gyerekek minden este gondosan megtisztították csizmáikat. A faluban mindenki ismerte a hagyományt. Hosszú évek óta minden gyermek kitette a csizmáját az ablakba vagy az ajtó elé.

Egyik este Lilla elhatározta, hogy ő is szeretne valakit meglepni. Megsúgta a testvéreinek: „Tegyük tele a nagymama papucsát almával és egy szép rajzzal!” Bence és Rózsa lelkesen csatlakoztak. Titokban odaosontak a nagymama ajtaja elé, és a papucsba rejtették az ajándékokat.

Másnap reggel a nagymama ujjongva kiáltott: „Nézzétek, mit hozott nekem a Mikulás! Olyan jó érzés, hogy valaki rám gondolt!” A gyerekek boldogan mosolyogtak, szívükben melegség gyulladt.

Gyermekek öröme: a várakozás izgalma decemberben

Minden este, amikor már sötét volt odakint, a három testvér a csizmákról és a Mikulásról ábrándozott. „Vajon mit kapunk idén?” kérdezte Bence. „Lehet, hogy virgácsot, ha rosszak voltunk?” tréfálkozott Lilla.

De anya minden este emlékeztette őket: „A Mikulás nem csak azt nézi, ki volt rossz vagy jó. Ő azt is látja, ha valaki igyekszik szeretni, segíteni másokon vagy bocsánatot kérni, ha valamit elrontott.”

Az ablak alatt, a hóban megcsillantak a csizmák, bennük apró édességek, néha egy dió vagy egy fenyőtoboz. Ez minden évben varázslatos érzés volt: a várakozás öröme, a meglepetés izgalma. A gyerekek megtanulták, hogy az ünnep nem csak az ajándékokról szól, hanem arról is, hogy örömet szerezzünk egymásnak.

Modern változatok: hogyan alakult át a szokás?

Az évek során a csizmákban hagyott ajándékok is változtak. Régen narancs, dió, alma vagy házi sütemény került bele. Ma már csokoládé, kis játékok és színes cukorkák is várják a gyerekeket. De egy dolog sosem változik: a meglepetés öröme és az a szeretet, amivel a Mikulás gondol a gyerekekre.

Együtt nevettek, amikor Rózsa egyik évben egy fél pár zoknit talált a csizmájában. „Talán a Mikulás is sietett!” mondta anya nevetve. A lényeg mindig ugyanaz maradt: szeretettel, odafigyeléssel ajándékozni.

Így történt, hogy Lilla, Bence és Rózsa megtudták, miért teszünk ajándékot a csizmába decemberben. És talán egyszer ők is továbbadják ezt a kedves hagyományt, amikor nagyobbak lesznek.

Így volt, igaz volt, talán mese is volt – így tanulták meg, hogy szeretni és jó szívvel adni a legnagyobb csoda a világon.