Mici különleges estéje: találkozás a csillagszánnal
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kedves, barna szemű kislány, akit Micinek hívtak. Mici egy kis faluban lakott, ahol esténként mindig leült az ablakhoz, és az eget nézte, hátha lát egy hullócsillagot. Egy téli estén, amikor a hópelyhek puhán hullottak a földre, Mici egy csillogó csillagszánt pillantott meg az égen. A csillagszán fénye olyan ragyogó volt, hogy Mici szíve hevesen dobbant izgalmában.
– Vajon ki utazik azon a csodás szánon? – gondolkodott hangosan Mici.
Ahogy így álmodozott, egyszer csak halk csilingelést hallott. Az ablak alatt megállt a csillagszán, és a szánkó tetején, egy aprócska, mosolygós csillagmanó integetett neki.
– Szia, Mici! – köszönt a csillagmanó. – Eljöttem érted, hogy elvigyelek az égi kalandokra!
Az első utazás: Mici felszáll a csillagszánra
Mici először alig hitte el, amit látott, de a kíváncsisága erősebb volt minden félelemnél. Lassan kinyitotta az ablakot, felvette a meleg kabátját, és leosont a házból. A csillagszán éppen előtte állt, a manó pedig segített neki felszállni.
– Biztos jöhetek? – kérdezte bátran Mici.
– Persze! – felelte a csillagmanó vidáman. – Ma este te vagy a vendégem!
Ahogy Mici helyet foglalt, a csillagszán halkan suhogni kezdett, és elindult felfelé, egyenesen az éjszakai égbolt felé. Lent a falu már csak apró fényfoltnak látszott, de Mici nem félt, mert a csillagmanó barátságosan fogta a kezét.
Csillagfényes kalandok az éjszakai égbolton
A csillagszán száguldott a csillagok között. Mici ámulva nézte a ragyogó csillagokat, a színes bolygókat, és a tejúton játszó fényes üstökösöket.
– Nézd csak, ott egy hullócsillag! – mutatott Mici egy fényes csíkra az égen.
– Az minden gyermek kívánságát meghallgatja – mondta a csillagmanó. – Kívánj valamit, Mici!
Mici behunyta a szemét, és azt kívánta, hogy mindenki boldog és szeretetteljes legyen a világon. A csillagszán ekkor egy varázslatos fénybe borult, mintha a kívánság ereje átjárta volna az egész eget.
Ahogy haladtak tovább, egy barátságos holdnyuszi ugrott fel a szánra.
– Szervusz, Mici! – köszönt a holdnyuszi. – Szeretnél játszani velünk egy égi fogócskát?
Mici örömmel igent mondott, és együtt játszottak a csillagok között. Olyan boldog volt, mint még soha.
Mici barátokra lel a csillagszán útján
Az égi úton Mici nem csak a holdnyuszival találkozott, hanem egy szivárványszínű csillagmadárral is, aki vidám dalokat énekelt nekik.
– Énekelj velünk, Mici! – kérte a csillagmadár.
Ekkor Mici is elkezdett énekelni, és úgy érezte, mintha az egész égbolt vele dalolna. A csillagmanó, a holdnyuszi és a csillagmadár mind-mind igazi barátok lettek azon az éjszakán.
– Mici, te nagyon kedves vagy – mondta a csillagmanó. – Látod, a szeretet és a jóság mindenkit boldoggá tesz, akár nagy, akár kicsi!
Hazatérés és a csillagszán varázsának emléke
Ahogy az este véget ért, a csillagszán lassan visszarepült a falu fölé. Mici szívét melegség töltötte el. Megölelte új barátait, és búcsút intett nekik.
– Viszlát, Mici! – integettek a csillaglakók. – Soha ne felejtsd el, hogy a szeretet mindig visszavezet hozzánk!
Mici fáradtan, de boldogan tért vissza a szobájába. Mielőtt elaludt volna, még egyszer kinézett az ablakon. A csillagszán halványan fénylett az égen, mintha azt súgná: bármikor visszatérhetsz, ha szíved tele van szeretettel és jósággal.
Így történt, igaz is, mese is – vagy talán mégsem. Az biztos, hogy a szeretet és kedvesség a legnagyobb varázslat az egész világon!
