Manó és az első iskola nap

Manó, a kis erdei manó, izgatottan ébredt fel az első iskolai nap reggelén. Bár a nap még csak halványan világított be a fák közé, Manó már készülődött, hogy elkezdje új kalandját az erdei iskolában. Hátán egy apró iskolatáska lógott, tele színes ceruzákkal és könyvekkel. Az eső cseppek halk kopogása a tetőn azonban megzavarta a reggeli csendet.

„Bárcsak ne esne!” – sóhajtotta Manó, miközben felöltötte a színes esőkabátját. Kinyitotta az ajtót, és az eső szétfröcskölte a leveleket a lábánál. A kis manó csillogó szemekkel nézett az esőre, majd nagyot lépett a tócsába.

Az erdei iskolához vezető úton Manót hamarosan találkozás érte. Frakk, a kedves, öreg mókus, aki mindig is az erdei iskolát tartotta a legjobb helynek, a fára mászva integetett neki.

„Jó reggelt, Manó! Ne aggódj az eső miatt! Az erdő mindig mesés, még ilyenkor is” – mondta Frakk, miközben az eső cseppeket próbálta elhárítani.

„Jó reggelt, Frakk! Igazán próbára teszi a bátorságot az eső. Én viszont nem szeretném, ha megáznának a ceruzáim!” – válaszolta Manó.

Frakk mosolygott, és a kis manót kísérve elvezette őt az iskolába. Az erdei iskolához vezető ösvény kanyargós volt, és az esőfolyások folytak rajta. Manó ügyetlenül ugrált a tócsák fölött, miközben a nedves levelek alatt csúszkált.

Hirtelen, az egyik nagyobb pocsolyánál, Manó megcsúszott, és az iskolatáskája a vízbe csapódott. Az eső egyre erősebben esett, és Manó kétségbeesetten próbálta megmenteni a táskát. Ekkor egy hangos nevetés törte meg a csendet.

„Hé, Manó! Minden rendben van?” – kérdezte Lili, a szomszéd manó, aki éppen az iskolához tartott. Lili hófehér esőkabátja alatt mosolygó arca jelent meg.

„Sajnos az iskolatáskám megázott” – mondta Manó szomorúan. „Nem tudom, mit csináljak!”

Lili rögtön a segítségére sietett. „Ne aggódj! Én hoztam extra vízálló tasakokat. Tedd a ceruzáid és könyveid ebbe, és visszavihetjük az iskolába!” – ajánlotta.

Közösen helyretették a táskát, és az eső ellenére vidáman folytatták útjukat. Amikor végre megérkeztek az erdei iskolához, az eső már elállt, és a nap első sugarai áttörték a felhőket.

Az iskola udvara tele volt új iskolatársakkal, akik szintén izgatottan várták az órák kezdését. Manó érezte, hogy minden rendben lesz, mert bár az eső sok akadályt jelentett, a segítség és az új barátok mindig minden helyzetet könnyebbé tettek.

„Köszönöm, Lili! Sokat jelentett, hogy itt voltál” – mondta Manó boldogan.

„Nincs mit! Jó, hogy együtt vagyunk, és most már készen állunk arra, hogy kezdődjön a legjobb iskolaév!” – felelte Lili.

Manó belépett az osztályterembe, és bár még mindig nedves volt, most már mosolygott és készen állt az új kihívásokra. Az esős nap végül örömteli kezdetté vált, és Manó tudta, hogy minden akadály csak új kalandokat hozhat.