Lili és a mókusok nagy halloween kalandja

Lili izgatottan ébredt október utolsó napján. A levegőben már érezni lehetett a hideg őszi szél hűvösségét, és tudta, hogy ma végre elérkezett a halloween estéje. A kislány imádta ezt az ünnepet, főleg a tökfaragást. Az erdő szélén álló kis házuk mellett hatalmas sütőtökök sorakoztak, amiket apukája gondosan nevelgetett egész nyáron.

Amikor kilépett a tornácra, hogy friss levegőt szívjon, egy jól ismert hangot hallott a fák közül.

– Lili! Lili! – sipítozta valaki.

Lili mosolyogva fordult a hang irányába. A fa ágai között három mókus ugrált vidáman: Misi, Mimi és Marci. A mókusok Lili legjobb barátai voltak az erdőben, és mindig együtt csináltak valami izgalmasat.

– Szia, Misi! Szia, Mimi! Szia, Marci! – köszönt rájuk Lili. – Mi újság?

– Tököt faragunk! – rikkantotta Misi, a legkisebb és legmozgékonyabb mókus.

– De nekünk nincs tökünk – szontyolodott el Marci.

Lili elnevette magát.

– Nekem van rengeteg tök! Mi lenne, ha együtt faragnánk őket?

A mókusok egyszerre kezdtek ugrálni örömükben.

– Hurrá! – kiáltották. – Csináljunk tökfaragó versenyt!

Lili gyorsan beszaladt a házba, hogy előszedje a tökfaragó készletét, majd visszasietett a kertbe, ahol a mókusok már várták.

– Mindenki válasszon egy tököt! – mondta Lili. – Aki a legfélelmetesebbet faragja, az nyer.

A mókusok azonnal nekiláttak a munkának. Misi egy kisebb tököt választott, amihez könnyebben hozzáfért, Mimi egy közepeset, Marci pedig egy hatalmasat. Lili maga is kiválasztott egy szépet, és elkezdte gondosan faragni.

Egy ideig csak a faragóeszközök sercegését lehetett hallani, mígnem Marci megszólalt:

– Lili, szerinted elég félelmetes lesz ez a pofa?

Lili rápillantott a nagy tökre, amelynek hatalmas, hegyes foga volt.

– Nagyon is! – nevetett fel. – Olyan, mintha egy ijesztő szörny nézne rám.

Misi is büszkén mutatta a sajátját. Az ő töke inkább mókás lett, hatalmas vigyorgó szájjal és kerek szemekkel.

– A tiéd inkább vicces, Misi! – jegyezte meg Lili mosolyogva.

Miközben mindenki a tökére koncentrált, Mimi gyanakvóan felnézett az ég felé.

– Figyeljetek! – szólt. – A baglyok figyelnek minket!

Lili is felnézett, és valóban, a magas fák tetején két kíváncsi bagoly ült, akik már-már túlságosan is érdeklődő tekintettel bámulták őket.

– Ne aggódj, Mimi – nyugtatta Lili. – A baglyok nem bántanak minket. Csak kíváncsiak.

De Misi már aggódva nézett körbe.

– Mi van, ha el akarják lopni a tököket?

Lili elnevette magát, de azért biztos, ami biztos, gyorsan összeszedte a kész tökfaragásokat, és a verandára vitte őket.

– Most már biztonságban vagyunk – jelentette ki vidáman.

Ahogy a nap lenyugodott, és az erdőt betöltötte a hűvös esti levegő, Lili és a mókusok gyertyákat helyeztek a kifaragott tökök belsejébe. Az alkotásaik életre keltek a sötétben, minden tök más-más fényes arcot öltött.

– Nézzétek, milyen gyönyörűek! – lelkendezett Lili.

A mókusok is elégedetten nézték a munkájukat. Bár mindegyik tök más-más hangulatot árasztott, egy dologban mind egyetértettek: ez volt a legjobb halloween, amit valaha is megéltek.

Ahogy Lili elbúcsúzott a mókusoktól, és visszasétált a házba, egy utolsó pillantást vetett a világító tökökre. A bagoly még mindig ott ült a fán, de most már ő is csak csendben figyelte a fényesen ragyogó töklámpásokat.

– Boldog Halloweent! – suttogta Lili, és egy nagy mosollyal az arcán lépett be a házba.