Lili és a kiscica

Egy napsütéses délután Lili az erdőben sétált, amikor egy gyenge nyávogást hallott. A hangot követve egy pici, csíkos kiscicát talált, aki egy fa odvában rejtőzködött. A cica ijedt volt és magányos, Lili pedig azonnal megsajnálta. Óvatosan odanyúlt a kiscicához, aki finoman megnyalta a kezét. Lili tudta, hogy nem hagyhatja ott az ártatlan kiscicát az erdőben.

Hazavitte a cicát, és elnevezte Csíkosnak. Csíkos hamarosan otthonosan érezte magát Lili szobájában. Szeretett Lili ölében dorombolni, és vele játszani a fonalgombolyagokkal. Lili boldog volt, hogy van egy kiscicája, Csíkos pedig hálás volt a gondoskodásért.

Egy napon Lili és Csíkos az erdőben játszottak, amikor Csíkos hirtelen elszaladt. Lili hiába hívta, Csíkos nem jött vissza. Lili nagyon aggódott a kiscicáért. Sötétedni kezdett, és Lili már majdnem feladta a reményt, amikor meghallotta Csíkos nyávogását a távolban. Követte a hangot, és egy mély gödörben találta Csíkost. Csíkos nem tudott kimászni a gödörből, és nagyon meg volt ijedve.

Lili tudta, hogy segítenie kell Csíkosnak. Leült a gödör szélére, és leengedett egy kötelet. Csíkos óvatosan felmászott a kötélen, és Lili boldogan ölelte magához. Hazamentek, és Lili finom vacsorát adott Csíkosnak. Csíkos nagyon hálás volt Lili megmentéséért, és attól a naptól kezdve soha nem távolodott el messzire tőle.

Lili és Csíkos legjobb barátok lettek. Sok kalandot éltek át együtt az erdőben, és mindig vigyáztak egymásra. Megtanulták, hogy a barátság a legfontosabb dolog a világon, és hogy mindig ott kell lenniük egymásnak, ha baj van.