Kormi különös felfedezése a padlás sarkában
Volt egyszer egy fekete cica, akit mindenki csak Korminak hívott. Kormi egy régi, nagy házban lakott gazdáival, Annával és Bencével. Kormi nagyon szeretett játszani, leginkább fedezte fel a ház minden zegét-zugát, de a legizgalmasabb helynek mégis a padlás tűnt, ahol mindig új illatok és titokzatos porfelhők várták.
Egy délután, amikor odakint esett az eső, Kormi a padlást választotta játszótérnek. Ugrált a régi ládák között, néha finoman megérintette a pókhálókat, és néha az orrára szállt egy-egy porszem. Ahogy körbeszaglászott a sötét sarokban, egyszer csak valami furcsát vett észre. Az egyik padlássarokban egy apró, alig észrevehető ajtó bújt meg, amelyről eddig soha nem tudott. Kormi nagyon kíváncsi lett, odalopakodott és óvatosan megszagolta.
Egy rejtélyes ajtó nyomában: első jelek
Miközben Kormi az ajtót vizsgálta, észrevett rajta egy kis kulcslyukat is. Az ajtó fából készült, a festék már megkopott, de úgy tűnt, mintha valaki egyszer régen gondosan festette volna le. Kormi körbe futotta az ajtót, néha megkarmolta, néha pedig csak csendben figyelte. Vajon hová vezethet ez az ajtó? Milyen titkokat rejthet?
Kormi egyszer csak meghallotta Anna hangját a padlás lépcsőjéről. – Kormi, hol vagy? – kiáltotta kedvesen Anna. – Itt vagyok, nézd, mit találtam! – dorombolta Kormi, és Anna odasétált mellé. Anna is kíváncsian nézte az ajtót. – Nahát, ilyet még sosem láttam! – mondta. – Vajon van hozzá kulcs? – kérdezte Bence, aki időközben szintén feljött a padlásra.
Kormi bátorsága és a kulcs keresése
A három jóbarát eldöntötte, hogy megkeresik a titkos ajtó kulcsát. Kormi orrával elkezdte átkutatni a padlást, Anna és Bence pedig minden régi dobozt megnéztek. – Találtam valamit! – kiáltotta egyszer csak Bence. Egy kicsi, régi kulcs volt az, amely egy régi befőttesüvegben lapult. – Próbáljuk ki! – mondta Anna izgatottan.
Kormi óvatosan nézte, ahogy Anna a kulcsot az ajtóba helyezi. A kulcs tökéletesen beleillett, és egy halk kattanás után az ajtó lassan, nyikorgó hangon kinyílt. Kormi bátorságot gyűjtött, és elsőként lépett át az ajtón, amely egy furcsán fényes, színes világba vezetett.
Az ajtó mögötti világ titkai feltárulnak
Odabent minden csupa csillogás volt. A falak szivárványszínben ragyogtak, az ablakokon tarka virágok néztek be, és a levegőben kellemes illat lebegett. Kormi és barátai csodálkozva néztek körül. – Nézd, ott egy mosolygó egér! – mutatott Anna egy apró, barna egérkére, aki egy virágszirmon ült és vidáman integetett.
– Szia, én Móric vagyok, az egér! – szólt barátságosan az egérke. – Itt mindenki barát, és mindenki szívesen segít, ha eltévedsz! – folytatta, majd meghajolt Kormi előtt. Kormi megnyugodott, hogy itt mindenki kedves, és nem kell tartania semmitől.
Kormi új barátokat és kalandokat talál
Ahogy tovább sétáltak, találkoztak még egy piros orrú vakonddal, egy óriási szitakötővel és egy nevetgélő csigával is. Mindegyikük üdvözölte Kormit és barátait, és meghívták őket egy nagy, közös uzsonnára. Kormi szíve megtelt örömmel. Látta, hogy a barátság, a segítség és a jóság vezeti ezt a világot, ahol mindenki segít a másiknak.
– Látod, Kormi, minden ajtó mögött új barátok várnak – mondta Anna mosolyogva. – És ha nyitott szívvel járunk, mindig kedvességet találunk – tette hozzá Bence.
Amikor elbúcsúztak a varázslatos világtól, Kormi megígérte új barátainak, hogy hamarosan visszatér. A titkos ajtó mögött talált szeretet és jóság örökre megmaradt a szívében, és soha nem felejtette el, hogy minden csoda ott kezdődik, ahol segítünk egymásnak.
Így volt, igaz volt, ez volt a mese! Talán igaz sem volt, de minden szava azt súgja: nyitott szívvel járj, szeress, és segíts másoknak, akkor neked is mindig nyílik egy titkos ajtó, amin át csodák várnak!
