Kisegér és a sajt

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy bátor kisegér, akit mindenki csak Kisegérnek hívott. Élt egy kis lyukban, egy ódon ház padlásán, ahol a levegő mindig sajtot ígért. Kisegér napjai egyformán teltek: sajtot keresett, sajtot evett, sajtot álmodott.

Egy nap, amikor Kisegér a padláson barangolt, egy fényesen csillogó tárgyra lett figyelmes. Közelebb lépett, és csodálkozva látta, hogy egy hatalmas, aranyló sajt áll előtte. De nem akármilyen sajt! Ahogy közelebb lépett, a sajt hirtelen megszólalt:

– Szia, Kisegér! Én vagyok a Varázssajt. Ha egy darabot eszel belőlem, teljesül egy kívánságod.

Kisegér szeme felcsillant. Ó, mennyi mindenre vágyott!

– Varázssajt, ha igazad van, szeretnék a leggyorsabb egér lenni a világon! – kiáltotta izgatottan.

A sajt egy csendes, mély hangon felelt:

– Rendben, Kisegér, de ne feledd, minden varázslatnak megvan a maga ára.

Kisegér nem törődött a figyelmeztetéssel, olyan boldog volt. Harapott egy nagyot a sajtból, és valóban, azonnal érezte a változást. Lábai oly gyorsak lettek, mint a szélvész!

Boldogan szaladgált a padláson, ám hamarosan rájött, hogy a gyorsaság magányosságot hozott neki. Míg ő villámsebesen cikázott, a többi egér alig bírt lépést tartani vele. Egyedül maradt, és barátai nélkül gyorsan elszomorodott.

Ekkor eszébe jutott a Varázssajt másik darabja. Visszasietett hozzá:

– Varázssajt, kérlek, adj nekem egy barátot, aki olyan gyors, mint én!

A sajt ismét megszólalt:

– Ahogy kívánod, Kisegér.

Egy pillanat alatt megjelent mellette egy másik kisegér, ugyanolyan fürge és vidám, mint Kisegér. Ő volt Viharfül, aki azonnal Kisegér legjobb barátja lett. Együtt száguldoztak, versenyeztek, és sosem érezték magukat többé magányosnak.

Kisegér rájött, hogy az igazi boldogságot nem a sebesség, hanem a barátság jelenti. Megtanulta, hogy minden kívánság mögött ott lapul egy tanulság, és hogy a legnagyobb kincs, amit egy egér megtalálhat, az egy igaz barát.

És így éltek, mint a mesebeli egerek, boldogan és gyorsan, míg meg nem haltak.