Hogyan lett a kis száncsengőből igazi karácsonyi hős?

Egy havas, csillogó téli hajnalon született meg a kis száncsengő egy apró műhely polcán, ahol a karácsonyi csodák nap mint nap készültek. A mester finoman kikalapálta, majd fényesre törölte, s egy nagy dobozban várta, milyen kalandokat hoz majd az élet. – Vajon hová kerülök? – suttogta a többi csengőnek álmosan, miközben a fagyos szél odakint játékosan dalolt.

Pár nap múlva a kíváncsi kis száncsengőt egy nagy piros szánra akasztották. – Odafigyeljetek, hogy mindegyikőtök jól csilingeljen! – szólt rájuk egy bajszos manó, miközben felemelte őket. A kis csengő izgatottan várta az első utat, de egyszer csak a nagy száguldásban meglazult a szíja, és lepottyant a hóba. Egy pillanat alatt eltűnt a szán a messzeségben, a kis száncsengő pedig árván maradt a puha hóban.

– Hová tűntek a többiek? – sírdogált halkan, amikor egy apró hónyuszi ugrándozott felé. – Miért vagy ilyen szomorú, kis csengő? – kérdezte a nyuszi. – Elvesztem! – felelte a csengő, s alig merte elhinni, hogy valaki segít. A hónyuszi megígérte, hogy elvezeti őt a karácsonyi faluba, ahol biztosan rátalálnak a gazdájára.

Az út hosszú volt, de közben új barátokra leltek: egy kedves őszapó madár vidáman trillázott mellettük, s egy mókus is csatlakozott, aki finom mogyoróval kínálta a megfáradt kis csengőt. – Együtt mindent könnyebb! – mondta a mókus nevetve, s a száncsengő lassan visszamosolygott rájuk.

Amikor végre megérkeztek a karácsonyi faluba, mindenütt fények ragyogtak, manók szorgoskodtak, s a Mikulás szánja is ott parkolt. A kis száncsengő izgatottan csilingelt, hátha észreveszik. De éppen ekkor történt a baj: a Mikulás szánjának egyik csengője eltörött, s nélküle nem indíthatta volna el az ajándékosztást.

– Most mi lesz? – sóhajtottak a manók, s a szán is csendben állt. A kis száncsengő ekkor nagyot csilingelt. – Talán én tudok segíteni! – nyikorgott bátortalanul. A manók és a Mikulás is odafordultak hozzájuk. – Hát te ki vagy, kicsi csengő? – kérdezte a Mikulás meleg hangon.

– Elvesztem az úton, de most itt vagyok, és szeretnék segíteni, ha tudok – felelte félénken a kis csengő. A Mikulás elmosolyodott, óvatosan felemelte, és a szánra akasztotta. – Próbáljuk ki, hogy szól az új csengő! – mondta.

A kis száncsengő mély levegőt vett, s olyan szépen csilingelt, ahogy csak tudott. Az egész falu megállt egy pillanatra, mert ilyen tiszta és szeretettel teli hangot még soha nem hallottak. A Mikulás boldogan tapsolt, a gyerekek és a manók örömükben táncra perdültek.

Aznap este a Mikulás szánja elindult a nagy útra, és a kis száncsengő hangja vezette a szánt a csillagos égen át, hogy mindenhová eljusson a karácsonyi öröm. A kis csengő ekkor már nem félte az ismeretlent, mert megtanulta: a szeretet, a bátorság és az összefogás minden akadályt legyőzhet.

Amikor visszaértek a faluba, a Mikulás odahajolt hozzá. – Ma te voltál a mi igazi hősünk, kis csengő! – mondta melegen. A csengő csilingelt örömében, s tudta, ez volt élete legszebb karácsonya.

Így történt, hogy a kis száncsengő, aki egyszer elveszett, igazi karácsonyi hős lett, mert hitt önmagában, bátor volt, és sosem felejtette el, hogy a szeretet a legnagyobb csoda.

Ez volt így, lehet, nem is volt, de ilyen szép mese volt!

Mese kategóriák:

Post Views: 23

Hogyan lett a kis száncsengőből igazi karácsonyi hős?

Mese kategóriák:

Mesenapok meséi: