Hárs László: A csengős macska nem fog egeret
Hárs László: A csengős macska nem fog egeret
Volt egyszer egy macska, akit rettegtek mind az egerek. Büszke is volt a cirmos erejére, ügyességére, csupán egyvalami fájdította a szívét. Még pedig az, hogy gazdáitól semmiféle jutalmat nem kapott az egerek elleni vitézkedéséért. El is panaszolta fűnek-fának, hogy lám, a kutyának cifra nyakörv jutott, a báránynak piros szalag, a kiskecske nyakába meg egyenesen fényes csengőcske, csupán néki nem kerülközött semmi.
Meghallották ezt az egerek, s gondoltak egy nagyot. Fellopakodtak a padlásra, mert tudták, hogy a heverő lomok között ott porosodik egy ócska csengő. Meglelték a csengőt, s küldöttségben vitték a vitéz cirmosnak. A küldöttség vezetője, a legvénebb szürke egér ékes szavakkal elmondta, hogy mily mérhetetlenül tisztelik őt, a gyáva kis egérkék a hős cirmost, kinek párja nincsen hetedhét kamrában. S tiszteletük és bámulatuk jeléül a cirmos nyakába akasztotta a csengőt.
A vitéz cirmos majdhogy könnyekre nem fakadt. Azután peckesre kihúzta magát, s körbejárt az udvaron kényesen, nyakában szaporán szólt a csengő, hirdetve a híres-nevezetes egérirtó dicsőségét.
Bárhová ment, bármerre járt, a csengő hangosan csilingelte: itt jön a híres-nevezetes cirmos, az egerek réme, hetedhét éléskamra őrizője. A kamrában lakmározók, a magtárban dúskálók messziről meghallották a csengő szavát, s idejekorán eliszkoltak az egérlyukba. Mire a vitéz cirmos megérkezett, hűlt helyüket lelte. Az egész házban: pincében és padláson, kamrában és magtárban élték világukat az egerek, s kerekre híztak.
A büszke cirmos álla pedig felkopott az éhségtől.
De hiába korgott a gyomra, hiába lappadt le a hasa, csak nem akarta megérteni, csak nem akarta megtanulni, amit mindenki tud, hogy: csengős macska nem fog egeret.
Hárs László: A csengős macska nem fog egeret
Hárs László: A csengős macska nem fog egeret