Foltos felfedezi a titkos tó legendáját
Volt egyszer egy kis foltos kutyus, aki a Foltos nevet viselte. Foltos egy kedves, játékos és bátor kiskutya volt, aki szerette felfedezni az erdő minden zugát. Egy nap, ahogy a patak partján szaladt, az idős teknős, Guszti bácsi megállította őt.
– Foltos, hallottál már a titkos tó legendájáról? – kérdezte Guszti bácsi, a szemüvege mögül kedvesen mosolyogva.
– Milyen titkos tó? – csodálkozott Foltos, akinek azonnal felcsillant a szeme.
– Azt mondják, az erdő mélyén van egy tó, amit még soha senki sem látott. Aki megtalálja, annak a szíve tele lesz szeretettel és jósággal – mesélte csendesen a bölcs teknős.
Foltosot annyira izgatta a történet, hogy elhatározta, megkeresi a tavat, és mindenkinek megmutatja, milyen csodákra képes a szeretet.
Az első nyomok: Rejtélyes lábnyomok a parton
Másnap reggel, mikor a nap felkelt, Foltos elindult felfedezni az erdőt. Ahogy haladt a patak mentén, különös lábnyomokat vett észre a sáros parton.
– Vajon ki hagyhatta itt ezeket a lábnyomokat? – morfondírozott hangosan.
Lehajolt, megszagolta őket, és rájött, hogy ezek bizony nem állattól származnak, hanem valami titokzatos lénytől. A lábnyomok egyenesen az erdő legsűrűbb részébe vezettek.
– Ezt mindenképpen látnia kell a barátaimnak is! – gondolta Foltos, és visszaszaladt a tisztásra.
A barátok összegyűlnek a nagy kalandra
A tisztáson már játszottak Foltos barátai: Móric, a mindig éhes nyuszi, Lili, az okos kis róka és Zsömi, a bátor mókus. Foltos izgatottan mesélte el a legendát és a rejtélyes lábnyomokat.
– Juj, ez nagyon izgalmas! – rikkantotta Zsömi. – Menjünk együtt, biztosan több eszünk van négyen!
– De vigyázzunk is! – figyelmeztette őket Lili. – Az erdő mélye tele lehet veszélyekkel.
Móric hevesen bólogatott, miközben egy répa végén rágódott.
– Együtt bármit megoldunk! – mondta lelkesen Foltos.
Így hát négyen útra keltek, hogy megtalálják a titkos tavat, és közben egymásra vigyáztak.
Veszélyes akadályok a tó felé vezető úton
Az erdő egyre sűrűbb lett, és már alig látták a napfényt a fák lombja között. Egy kidőlt fa állta útjukat.
– Mit csináljunk most? – sopánkodott Móric.
– Egyszerű! Átugrom, és áthúzlak titeket! – jelentette ki bátor Zsömi.
Zsömi átugrott, és segített a többieknek is átjutni a fatörzsön. Alig mentek tovább, amikor egy keskeny patakhoz értek, amin csak egy vékony farönk vezetett át.
– Én félek! – reszketett Móric.
– Fogd meg a kezem, Móric! – mosolygott Lili. – Együtt biztosan átmegyünk!
Így szépen, egymást bátorítva keltek át a patakon, és még Foltos is segített, hogy senki se csússzon bele a vízbe.
Meglepetések várnak a titkos tó partján
Sok-sok lépés és még több nevetés után végre egy tisztásra értek. Ott csillogott előttük a tó, amit sűrű bokrok rejtettek. A víz tükrén szivárvány színekben játszott a napfény, és a tó körül gyönyörű virágok nyíltak.
– Nahát! Tényleg létezik! – suttogta Foltos.
Ekkor egy apró, csillámló szitakötő szállt le hozzájuk.
– Üdvözöllek benneteket! – szólt vidáman. – Ti megtaláltátok a szeretet tavát, mert egész úton segítettétek egymást, bátorítottátok barátaitokat, és nem adtátok fel!
Mindenki boldog lett. Együtt játszottak, úsztak a tóban, és érezték, hogy a szívük még jobban tele lett szeretettel és barátsággal.
Aznap este Foltos és barátai megtanulták, hogy a legnagyobb kincs nem is a tó, hanem az igaz barátság és a jóság, amit egymás iránt éreztek.
Így volt, igaz volt, ez volt a mese!
