Foltos találkozása a titokzatos fénykosárral
Egyszer réges-régen, egy barátságos kis erdőszélen élt egy pöttyös kiskutya, akit mindenki csak Foltosnak hívott. Foltos vidám, kíváncsi természetű volt, szeretett barátkozni és felfedezni a környék minden zegét-zugát. Egyik nap azonban valami igazán különleges történt vele.
Az erdő szélén, ahol a fák árnyéka már összeér az öreg diófa alatt, Foltos egy fénylő kosarat talált. A kosár úgy ragyogott, mintha a napsugarak bujkálnának benne. Foltos meglepetten szimatolt körül, s kitágult szemmel nézte.
– Vajon kié lehet ez a kosár? – tűnődött magában Foltos. – És miért világít ilyen szépen?
Ekkor halkan körülötte suhant a szellő, de senki nem felelt a kérdésére. Foltos óvatosan közelebb lépett és megszimatolta a titokzatos tárgyat.
Az első próbálkozás: mihez kezd Foltos a kosárral?
Foltosnak eszébe jutott, hogy talán elvihetné a kosarat a házikójába, hogy ott nézze meg jobban. Óvatosan beledugta az orrát a kosárba, és érezte, ahogy a fény melegíti az arcát.
– Hű, de érdekes! – kiáltotta. – De vajon mire jó ez a kosár?
Foltos próbálgatta, hogyan lehetne hazavinni, de a kosár egyszerűen túl könnyű volt. Amint megfogta, az egész kosár fénysugarakra esett szét, mintha szappanbuborék lenne. Amikor elengedte, a fény újra összeállt kosárrá.
– Hm, ez bizony furcsa. Lehet, hogy nem szabad elvinni innen? – merengett Foltos.
Barátok segítenek: közös kaland a fény nyomában
Foltos úgy döntött, segítséget kér barátaitól. Elszaladt a közeli tisztásra, ahol Rózi, az okos nyuszilány és Bence, a bátor mókus játszadoztak.
– Gyere gyorsan, Rózi, Bence! Találtam valami igazán különlegeset! – hívta őket izgatottan.
A barátai kíváncsian követték Foltost a diófához. Ott együtt csodálták a fénylő kosarat.
– Ez biztosan varázslatos! – mondta Rózi. – Talán valakinek segítenünk kell vele!
– Vagy lehet, hogy egy titkos üzenet van benne – tippelt Bence.
Mindhárman megpróbálták megérinteni a fénykosarat, de az továbbra is csak kacérkodott velük, hol fénylő gömbökké hullott, hol megint kosárrá állt össze.
Győzelem vagy kudarc? Foltos nagy pillanata
Ahogy telt az idő, Foltos már majdnem feladta. Szomorúan leült a kosár mellé.
– Talán nem vagyok elég ügyes, hogy megfejtsem ezt a titkot – sóhajtotta.
Rózi és Bence leültek mellé, és kedvesen megsimogatták Foltos fejét.
– Ne bánkódj – mondta Rózi –, lehet, hogy csak szeretetre van szüksége a kosárnak.
Bence ekkor megszólalt: – Próbáljuk meg együtt! Fogjuk meg mindhárman egyszerre!
Így hát a három barát egyszerre nyúlt a fénykosár felé. Amint mindhárman hozzáértek, a kosár hirtelen meleg, puha fénnyel ölelte körbe őket. Olyan érzés volt, mintha egy hatalmas ölelés venné őket körül.
A kosárban ekkor megjelent egy apró cetli, rajta ez állt: „A fénykosár titka a szeretet és az összefogás. Ha együtt vagytok, a fény soha nem alszik ki!”
Foltos és barátai boldogan nevettek, és tudták, most már valóban megfejtették a kosár titkát.
Mit tanulhatunk Foltostól és a fénykosártól?
Azóta Foltos, Rózi és Bence mindig együtt játszottak, és sosem felejtették el: ha összefognak, bármilyen titokzatos dologgal találkoznak, együtt biztosan megtalálják a megoldást. Megtanulták, hogy a szeretet és az összefogás igazi fényt hoz a világukba.
Hát így volt, igaz is volt, vagy talán nem is, de ilyen szép mese volt Foltosról és a fénykosárról!
