Egérke és az álarcosbál varázslata

Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kis egérke, akit mindenki csak Egérkének hívott. Egérke vidám és kíváncsi természetű volt, mindig valami új kalandot keresett. Egy nap hírét vette, hogy a közeli erdőben álarcosbált rendeznek. Azonnal izgatott lett, és eldöntötte, hogy ő is részt vesz rajta.

De minek öltözzek? – kérdezte magától hangosan, miközben a barlangjában forgolódott.

Hirtelen eszébe jutott egy régi varázslókönyv, amit egyszer az erdei könyvtárban látott. Elhatározta, hogy varázslónak öltözik.

Napokig készült a bálra. Elkészítette saját kezűleg a varázspálcáját egy kis gallyból, amit csillogó kövekkel díszített. Egy öreg rongyból varázsköpenyt varrt magának, és egy kalapot is talált, ami pont illett a fejére.

Elérkezett a nagy nap. Egérke izgatottan indult útnak, varázslói öltözékében. Az erdő közepén már gyülekeztek az állatok, mindenki csodálatos jelmezben volt. Ott volt Nyuszi, aki kalóznak öltözött, és Róka, aki királyi palástban pompázott.

Ahogy Egérke megérkezett, mindenki elámult a jelmezén.

Nézzétek, itt jön a varázsló! – kiáltotta Csiga, és minden szem Egérkére szegeződött.
Tényleg varázsló vagy? – kérdezte kíváncsian Kisvakond.

Egérke kicsit elpirult, de magabiztosan válaszolt:

Természetesen! Tudok varázsolni is! – mondta, bár igazából még sosem próbált varázsolni.

A többiek kíváncsian várták a bemutatót. Egérke felemelte a pálcáját és magabiztosan mondta:

Abrakadabra!

Ekkor történt valami csodálatos. A pálcából színes szikrák pattantak ki, és az égbolt hirtelen tűzijátékban kezdett ragyogni. Mindenki elámult.

Ez hihetetlen! – kiáltotta Róka.

Egérke maga sem hitte el, hogy sikerült. Az állatok egyre többen gyűltek köré, és mindenki kérlelte, hogy még több varázslatot mutasson be. Egérke varázspálcájával különböző trükköket mutatott, és mindenki csodálta az ügyességét.

A bál vége felé Egérke egy kis fáradt lett, és leült egy fa tövébe pihenni. Ekkor odament hozzá Nyuszi és megkérdezte:

Honnan tanultál ilyen nagyszerű varázslatokat?

Egérke mosolyogva válaszolt:

Csak hittem magamban és a varázspálcámban. Néha elég, ha hiszünk valamiben, és az valóra válik.

Nyuszi elgondolkodott ezen, majd bólintott.

Igazad lehet. Köszönöm a tanácsot, Egérke.

A bál végeztével mindenki elköszönt Egérkétől, és megígérték, hogy hamarosan újra találkoznak. Egérke boldogan tért vissza otthonába, szíve tele volt örömmel és új barátokkal.

Így ért véget Egérke kalandja az álarcosbálban, ahol varázslónak öltözve nemcsak másokat bűvölt el, hanem önmagát is meglepte varázserejével.