A Csillagbékás tó legendájának eredete és titkai
Egyszer réges-régen, egy messzi vidéken, ott, ahol az erdők zöldje már összeölelkezik a kukoricatáblákkal, volt egy tó, amit az emberek csak úgy hívtak: Csillagbékás tó. Hogy miért hívták így? Nos, a tó vizében esténként apró, fénylő pontok táncoltak, mintha csillagok kerültek volna a vízbe. Az öreg halászok azt suttogták, hogy a csillagokat a békák vitték le az égről, amikor a hold szomorú volt és nem volt kedve beragyogni az éjszakát.
Azóta is mindenki úgy tartotta, hogy aki igazán tiszta szívű, az megláthatja a tündöklő csillagokat a tó vizében és hallhatja a békák esti dalát, mely csupa szeretettel és jósággal csendül a víz felszínén.
A tó környékének varázslatos élővilága
A Csillagbékás tavat sűrű nádas ölelte körül, ahol a madarak minden reggel és este csodaszép énekbe kezdtek. A parton illatos virágok nyíltak, és a fák lombjai közt ugrándozott a mókuscsalád, miközben a vízben aranyhalak kergetőztek. A gyerekek gyakran lesétáltak a tóhoz, hogy meghallgassák a természet zenéjét, és gyakran találkoztak a tó őrzőjével, Vili bácsival, aki mindig tartogatott egy-egy mesét számukra.
– Gyerekek, tudjátok miért vannak csillagok a tóban? – kérdezte egyszer Vili bácsi.
– Mert a békák szerelmesek a csillagokba! – felelték kórusban a gyerekek, és nagyot nevettek.
Hogyan született a csillagbékák népe a tóban?
Egy különösen meleg nyári estén, amikor a tücskök is álmosan ciripeltek, a nádasban egy kislány, Panni, furcsa hangokat hallott. Bátorságot gyűjtött, és óvatosan közelebb ment. Ott talált egy apró békát, aki egészen más volt, mint a többi: a hátán alig észrevehetően pici csillagok ragyogtak.
– Szervusz, béka! Miért ilyen különös a hátad? – kérdezte Panni.
– Szervusz, Panni! Én vagyok az első csillagbékánk. Egy este, amikor az égből lehullott egy csillag, ráesett a hátamra. Azóta én és a családom vigyázzuk a tó fényét – felelte a béka büszkén.
Panni elcsodálkozott, és egész éjjel a csillagbékákkal játszott, akik megmutatták a tó elrejtett titkait – hol rejtőzik az aranyhal kincse, hol alszanak a nádirigók, és hogyan kell igazán figyelni a természet hangjaira.
Bátorság és barátság a tó meséiben
Egy nap nagy baj történt: egy vihar után a tó vize zavarossá vált, és a csillagbékák csillagai elhalványultak. Panni nem hagyta annyiban, hanem elhatározta, hogy segít barátainak. Segítséget kért a többi gyerektől, akik együtt megtisztították a partot, összeszedték a szemetet, és óvatosan visszaterelték a békákat a nádas biztonságába.
– Látod, Panni, a bátorság és a jószívűség mindig segít – mondta neki a legöregebb csillagbékás, aki már sok mindent látott.
– És a barátság is! – vágta rá Panni, megölelve egyik új barátját.
A tó vize újra tiszta lett, a csillagok újra ragyogtak a békák hátán, és az egész erdő örült. A gyerekek megtanulták, hogy minden apró élőlény fontos, és hogy együtt sokkal nagyobb dolgokra képesek, mint gondolnák.
A Csillagbékás tó tanulságai a mai gyerekeknek
Azóta is azt mondják a faluban: aki a Csillagbékás tóhoz megy, sose felejt el szeretettel és gondoskodással fordulni a természet felé. A csillagbékák népe pedig minden este mesél a tó vizében játszó gyerekeknek bátorságról, barátságról és jó szívűségről.
Így volt, igaz volt, tán igaz se volt, így volt a mese, így volt a Csillagbékás tónál!
