Csigabiga nagy utazása: Húsvéti kalandok

Réges-régen, egy kis erdő mélyén élt egy aprócska csigacsalád. Csigabiga volt a legkisebb közöttük, de a legnagyobb kalandvágy birtokosa. Egy nap, ahogy sétált az erdőben, egy színes tojást talált az út szélén.

„Mi ez?” csodálkozott Csigabiga.

„Egy húsvéti tojás!” szólt egy hang a bokor mögül.

Csigabiga meglepetten nézett körül, majd egy kis nyúl ugrott elő a bokor mögül.

„Én vagyok Tapsi, és én festem ezeket a tojásokat” mondta büszkén a nyúl.

Csigabiga érdeklődve figyelte, ahogy Tapsi tojásokat fest.

„Te is készíthetsz egyet, ha akarsz” ajánlotta Tapsi.

Csigabiga izgatottan bólintott, és nekilátott a festésnek. Mire végeztek, a nap már lenyugodott, és sötét lett az erdő.

„Köszönöm a segítséget, Tapsi! De most haza kell mennem, mielőtt anyukám aggódni kezdene” mondta Csigabiga.

„Várj csak, hadd segítsek!” ajánlotta Tapsi. „Tartsd meg a tojásodat, és ülj fel a hátamra!”

Csigabiga ujjongva ült fel Tapsi hátára, és együtt indultak el az éjszakába.

Ahogy utaztak, váratlanul egy vastag köd lepte el az erdőt, és Csigabiga és Tapsi elvesztek. De ahelyett, hogy elkeseredtek volna, úgy döntöttek, hogy folytatják az utazást.

Napok teltek el, és Csigabiga és Tapsi rengeteg kalandot éltek át együtt. Végül, mikor már úgy tűnt, hogy sosem találnak haza, egy tisztásra érkeztek, ahol egy hatalmas húsvéti ünnepség zajlott.

„Én már rég elvesztettem a reményt, hogy hazatalálunk” mondta Csigabiga. „De most itt vagyunk, és mindez csak azért, mert megosztottuk egymással ezt a kalandot.”

„És ez a legfontosabb dolog az egészben” válaszolta Tapsi boldogan.

Így hát, Csigabiga és Tapsi együtt csatlakoztak az ünnepséghez, és örömmel ünnepelték az új barátságot és a húsvéti csodákat.