Cirmos cica és az elveszett gombolyag

Réges-régen, egy kis falu szélén élt egy cirmos macska, aki Cirmoska névre hallgatott. Cirmoska vidám és kíváncsi természetű volt, és mindennap kalandokat keresett a környéken. Egy napon, miközben az udvaron játszott, észrevett valami csillogó és puha dolgot a fűben. Ahogy közelebb ment, rájött, hogy az egy hatalmas, gyönyörű gombolyag.

„Csupa gyapjú!” ujjongott Cirmoska boldogan. „Ez a legjobb játék az egész világon!” És így hát nekiállt hengergetni, ugrándozni és szaladgálni vele az udvaron. De közben nem vette észre, hogy egyre több fonál szakad le belőle, és hamarosan csak egy apró darabka maradt belőle.

Amikor végre felfedezte, hogy a gombolyag szétesett, Cirmoska elkeseredetten állt meg. „Ó, nem! Mi lesz most?” sóhajtott fel. „Ez volt az én kedvenc játékom, és most teljesen elszakadt!” Körbenézett, remélve, hogy talál valakit, aki segíthet neki.

Éppen ekkor megpillantott egy bölcs baglyot, aki a faágak között figyelte az eseményeket. „Elnézést, kedves Bagoly Úr!” szólította meg Cirmoska. „Elvesztettem a gombolyagomat, és nem tudom, mit tegyek.”

A Bagoly Úr leereszkedett a faágak közül, és megállt Cirmoska mellett. „Nem aggódj, Cirmoska,” mondta bölcsen. „Az elveszett dolgoknak mindig van megoldása. Először is, nyugodj meg, és gondolkodj logikusan. Hol jártál utoljára a gombolyággal?”

Cirmoska gondolkodott egy pillanatig, majd felidézte az emlékeit. „Ah, igen! A kertben hengergettem, és aztán a lugasnál is voltam vele. Talán ott veszítettem el.”

A Bagoly Úr bólintott. „Nos, akkor irány a kert és a lugas! Ne feledd, a megoldás gyakran ott rejlik, ahol kezdted keresni.”

Cirmoska hálásan mosolygott, és együtt indultak útnak, hogy megtalálják az elveszett gombolyagot. A kis cica szíve tele volt reménnyel és izgalommal, hiszen most már tudta, hogy sosem szabad feladni, és mindig van út a nehézségek fölött.