Cirmi és a csillagfényes éjszaka

Cirmi esti kalandra készül a kertben

Cirmi, a kíváncsi cirmos cica, egész nap a meleg kályha mellett szunnyadt. De ahogy leszállt az este, valami különös izgatottság költözött a szívébe. Felpattant a puha kosárkájából, nyújtózott egy nagyot, majd óvatosan kisurrant a kertbe. A fű harmatos volt, a levegőben virágillat úszott. Cirmi szerette a kert titkait, főleg, amikor minden csendes volt, csak a tücskök ciripelése hallatszott.

Ahogy kilépett a verandára, Cirmi rápillantott a sötétre. – Vajon mi mindent rejteget a kert, amikor mindenki alszik? – tűnődött. Egy kis bátorságot gyűjtött, s a kerítés felé vette az irányt, ahol a legmagasabb bokrok bújtak a sötétben.

Az első csillag felragyog az égen

Egy pillanatra megállt, és felnézett az égre. Ott, a sötétkék bársonyon megjelent az első fényes csillag. – Nézd csak! – suttogta magának Cirmi. – Az első csillag rám kacsintott! Talán ma este igazán különleges kalandban lesz részem.

Ahogy továbbindult, egyre több csillag jelent meg az égen, egymás után gyulladtak ki, mint az apró lámpások. Cirmi szíve megtelt örömmel. – Vajon mi mindent mesélhetnek ezek a csillagok? Ha tudnának beszélni, biztosan izgalmas történeteket mondanának.

Barátságos baglyok üdvözlik Cirmit

Hirtelen egy mély, huhogó hang hallatszott a nagy diófa felől. Cirmi hátrafordult, s meglátta a fán üldögélő két baglyot. – Szia, kis cica! – köszöntötte az egyik bagoly. – Mi járatban vagy ilyen késő este?

– Kalandot keresek, szeretném megismerni az éjszaka titkait – felelte Cirmi.

A másik bagoly elmosolyodott. – Az éjszaka sok meglepetést tartogat. De ne félj, velünk biztonságban vagy. Ha eltévednél, csak nézz fel a csillagokra, és megtalálod az utad.

Cirmi megköszönte a baglyok kedvességét, majd elindult tovább a kert mélye felé.

A sötétben is fénylő tücsökzenekar

A bokrok között furcsa hangra lett figyelmes. Egy egész zenekar tücsök játszott vidám dallamot. – Szervusz, Cirmi! – köszöntötték őt a tücskök. – Csatlakozol a koncertünkhöz?

– Nagyon szívesen hallgatom a zenéteket! – válaszolta lelkesen Cirmi, és leült a fűbe.

A tücskök hangszerei csodásan szóltak, mintha csak a csillagfény adta volna hozzájuk a dallamot. Cirmi elbűvölten hallgatta őket, s közben el is felejtette, hogy valami árnyék oson a bokrok között.

Cirmi találkozása a titokzatos árnyal

Egyszer csak egy sötét árny suhan el mellette. Cirmi összerezzent, de kíváncsisága erősebb volt, mint a félelme. – Ki vagy te? – kérdezte bátran.

Az árny lassan előbújt, s kiderült, hogy egy kis sün az. – Ne haragudj, ha megijesztettelek! – mondta szelíden a sün. – Csak elesett voltam, mert útban volt előttem egy nagy kavics.

– Semmi baj, örülök, hogy megismerhetlek! – felelte Cirmi mosolyogva. – Szívesen segítek, ha szeretnéd.

A sün hálásan bólintott, s együtt indultak tovább a kertben.

Meglepetés a bokrok mögött: új barát

Ahogy együtt sétáltak, Cirmi és a kis sün egy bokor mögött valami különöset találtak. Egy apró egérke sírdogált csendben. – Mi a baj? – kérdezte Cirmi.

– Elveszítettem a testvéreimet, és félek a sötétben – szipogta az egérke.

– Ne sírj, segítünk megtalálni őket! – mondta a sün. – Együtt könnyebb!

Cirmi, a sün és az egérke kézen (vagy inkább mancson, lábon) fogva indultak el. A csillagfény vezette őket, s hamarosan megtalálták az egér családot a nagy bokor alatt. Az egérke boldogan ölelte át a testvéreit, Cirmiék pedig örültek, hogy segíthettek.

Az éjszaka csodái és a holdfény tánca

Miután mindenki boldog volt, Cirmi még egyszer felnézett az égre. A hold már magasan járt, s fényét szétárasztotta a kertben. A bagoly, a tücskök, a sün és az egérkék mind együtt örültek. Együtt táncoltak a holdfényben, körbe-körbe, míg csak el nem fáradtak.

Cirmi boldogan gondolta: – Milyen jó, hogy nem féltem az éjszakától! Annyi kedves barátra leltem, és segíthettem is!

Hazatérés a csillagfényes kaland után

Az éjszaka lassan csendesedett, Cirmi fáradtan, de boldogan indult haza. A csillagok még mindig ragyogtak felette, mintha mosolyognának. – Viszlát, Cirmi! – búcsúztak tőle az új barátok.

Cirmi visszamászott a verandára, bemászott a kosarába, és álomba szenderült. Álmában újra átélte a csillagfényes éjszaka minden csodáját.

Így volt, igaz volt, mese volt! A szeretet és a jóság mindig új barátokat és boldog pillanatokat hoz.