Bundi, a kíváncsi kis barna medve, a sűrű zöld erdőben élt mindenféle állat barátságában. Egyik reggel, miközben a patak partján játszott, különös fényre lett figyelmes a bokrok között. Ahogy közelebb ment, csodálkozva látta, hogy egy ragyogó kapu áll ott, aminek minden kis csillaga szikrázott, mintha a csillagos ég egy darabja hullott volna közéjük.
Bundi odament, és ujjával megérintette a csillagkaput. Egy pillanat alatt melegséget érzett a szívében, és furcsa zümmögés töltötte be a levegőt. "Vajon hová vezethet ez a kapu?" gondolkodott el hangosan. Ekkor meghallotta legjobb barátja, Lili, a mókus hangját. "Bundi, mit csinálsz ott?" kérdezte izgatottan. Bundi elmesélte, hogy talált egy titokzatos csillagkaput, és nagyon szeretné tudni, mi van a túloldalán. Lili azt mondta: "Szerintem próbáld meg, de ígérd meg, hogy visszajössz hozzánk!"
Bundi bólintott, és óvatosan átlépett a kapun. Egy pillanat alatt minden megváltozott körülötte. A fák helyett színes fények és bolygók lebegtek a levegőben. Csillagpor hullott a tappancsára, és Bundi ámulva nézett körbe az új, ismeretlen világban. Egy icipici zöld bolygón találta magát, ahol apró, barátságos lények integettek neki a távolból.
Ahogy Bundi közelebb lépett hozzájuk, egy furcsa, csillogó szemű lény szólt hozzá: "Szia, medve barát! Én Zizi vagyok, az űrmókus. Honnan jöttél?" Bundi elmesélte, hogy a földi erdőből érkezett, és egy csillagkapun át jutott ide. Zizi boldogan kiáltott: "Akkor te vagy az első földi látogatónk! Szeretnéd felfedezni a galaxisunkat?"
Bundi izgatottan bólintott, és együtt elindultak egy űrhajóba, ami egy szappanbuborékhoz hasonlított. Ahogy utaztak, újabb barátokat szereztek: találkoztak Csupával, az űrsünnel, és Bikával, a háromszarvú űrzebrával. Mind együtt csodálták a szivárványos üstökösöket, és együtt nevettek, amikor egy bolyhos aszteroida viccesen elcsiklandozta Bundi talpát.
Ám hirtelen egy hatalmas meteorzápor közeledett feléjük. Zizi gyorsan szólt: "Tartsatok össze, barátaim, csak így tudjuk átjutni a viharos űrön!" Bundi megfogta Csupá és Bika mancsát, és együtt, egymást bátorítva, sikerült biztonságban átrepülniük a meteorzáporon. Együtt rájöttek, hogy ha összetartanak, bármilyen veszélyt legyőzhetnek.
A csillagkapu túloldalán újabb meglepetés várta Bundit. Egy hatalmas, aranyló csillagpalota emelkedett az űrben, és az ott lakó csillagkirály így szólt: "Bátor és jó szívű Bundi, megmutattad, milyen fontos a barátság, a szeretet és az összefogás! Egy kívánságod teljesülhet." Bundi nem saját magának kívánt semmit, hanem azt kérte, hogy minden barátja boldog legyen, és mindig jól érezzék magukat együtt, akárhol is vannak a világban.
A csillagkirály mosolyogva bólintott, majd egy fénylő csillagot adott Bundinak, hogy mindig emlékezzen a galaktikus kalandra és a szeretet erejére. Bundi elbúcsúzott új barátaitól, és visszalépett a csillagkapun át az erdőbe.
Lili és az erdei barátok örömmel fogadták hazaérkezését. Bundi boldogan mesélte el minden kalandját, és azt is, mennyire jó érzés összetartani és segíteni egymásnak. Azóta Bundi minden este felnézett az égre, és ha megcsillant egy csillag, tudta, hogy a szeretet összeköti egymással a világokat.
Így történt, hogy Bundi felfedezte a csillagkaput és a barátság erejét. Ez volt a mese, hát talán így volt, talán nem, de ilyen szép mese lett belőle!
