Boldri kutya kirándulni megy

éges-régen, egy kis falu szélén élt egy bátor kutyus, Boldri. Boldri mindig is arról álmodozott, hogy felfedezze a környék erdeit, patakokat és hegyeket. Egy napsütötte reggelen úgy döntött, hogy elindul egy kirándulásra, hogy felfedezze a Pagony titkait.

„Én megyek, és senki sem állíthat meg!” mondta Boldri elszántan, miközben elhagyta otthonát, farka csóválva.

Ahogy sétált, Boldri találkozott egy kis nyuszival, Hópihe néven. „Hová mész, Boldri?” kérdezte Hópihe, kíváncsian nézve rá.

„A Pagonyba indulok, hogy felfedezzem az egész vidéket!” válaszolta Boldri büszkén.

„Hadd jöjjek én is veled!” mondta Hópihe izgatottan.

Boldri boldogan elfogadta Hópihe társaságát, és együtt indultak útnak. Ahogy haladtak, találkoztak egy bölcs bagolyval, Bölcsővel, aki figyelmeztette őket a Pagony veszélyeire.

„Legyetek óvatosak, mert a Pagony tele van csodákkal, de veszélyekkel is” tanácsolta Bölcső.

De Boldri és Hópihe nem ijedtek meg, és tovább haladtak. Ahogy mélyebbre hatoltak a Pagonyba, egy varázslatos tisztáson találták magukat, ahol egy rejtélyes szökőkút csobogott.

„Hűha, ez bizony varázslatos hely!” csodálkozott Boldri.

De hirtelen egy csapda zárult be rájuk, és Boldri és Hópihe elválasztva találták magukat. Boldri most már egyedül állt szemben a Pagony rejtélyeivel.

Végigsétált a Pagonyon, találkozott szellemes tündérekkel és kalandos állatokkal. Végül egy óriási folyóhoz érkezett, amelyen át kellene jutnia, hogy megtalálja Hópihét.

„Hogy juthatnék át?” tűnődött Boldri.

Akkor hirtelen egy bátor sündisznó, Sanyi segített neki egy úszó hajóval. Boldri és Sanyi átkelték a folyót, és megtalálták Hópihét egy titokzatos barlangban.

„Boldri, te vagy a legbátrabb kutya, akit valaha láttam!” dicsérte Hópihe Boldrit.

Boldri büszkén mosolygott, majd együtt tértek haza a Pagonyból, tele kalandokkal és emlékekkel.

És így Boldri, a bátor kutya, visszatért falujába, hogy meséljen kalandjairól az embereknek és állatoknak egyaránt.