Bodza találkozása a titokzatos varázsrépával
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska faluban egy kedves kislány, akit Bodzának hívtak. Bodza mindig kíváncsi volt a világra, szeretett a kertjükben játszani, beszélgetni a madarakkal és a virágokkal. Egy reggel, amikor a nap aranyszínű sugarai megcsillantak a harmatos fűszálakon, Bodza különös dologra lett figyelmes. Az eperbokrok között egy szokatlanul nagy, ragyogó sárga répa dugta ki a fejét a földből.
– De hiszen ilyet még sose láttam! – csodálkozott Bodza. Közelebb hajolt, és megsimogatta a répát, mire az váratlanul megszólalt: – Jó reggelt, Bodza! Én vagyok a varázsrépa, és ha segítesz nekem, én is segítek neked!
Bodza megdöbbent, de kedvessége felülkerekedett a meglepetésén. – Szia, varázsrépa! Miben segíthetek neked?
Az első próbák: Bodza bátorsága a próbatételekben
A varázsrépa így szólt: – Elveszítettem a csillogó fényemet, mert a kert többi lakója megszomorodott. Segítened kell mosolyt csalni az arcukra, hogy újra ragyoghassak!
Bodza bólintott, és elindult a kertben. Elsőként a szomorú csigával találkozott, aki panaszkodott: – Megázott a házikóm, most hideg és nedves minden.
Bodza gyorsan kitalált valamit: összegyűjtött száraz faleveleket, és óvatosan kibélelte vele a csiga házát.
– Köszönöm, Bodza! Máris melegebb van – hálálkodott a csiga.
Ezután a pityergő verébhez sietett, akinek eltörött a szárnya.
– Ne búsulj, kis veréb! – mondta Bodza, és puha vattából fészket készített neki, hogy ott gyógyulhasson.
A varázsrépa ereje: milyen csodák történnek?
Ahogy Bodza sorra segített a bajba jutott kertlakóknak, a varázsrépa színe egyre fényesebb lett. Egyszer csak hatalmas, aranyló fényár árasztotta el a kertet, és a virágok boldogan nyújtózkodtak a melegben.
Ekkor a répa így szólt: – Látod, Bodza, a szeretet és a jóság csodákra képes! Mindenki, akinek segítettél, most örül és hálás.
A kertben derűs nevetés csendült, a méhek táncoltak, a pillangók színes szárnyaikat bontogatták. Bodza is érezte, hogy szíve megtelik boldogsággal.
Barátság és összefogás Bodza kalandjában
Hamarosan a kert minden lakója összegyűlt Bodza körül.
– Olyan jó, hogy itt vagy velünk! – mondta a csiga.
– Nélküled most is szomorúak lennénk – tette hozzá a veréb.
A varázsrépa ekkor így szólt: – Bodza, te nemcsak segítettél másokon, hanem barátokat is szereztél. Együtt még erősebbek vagyunk!
Bodza mosolygott, és megölelte új barátait. Megértette, hogy egy apró segítségből is lehet nagy öröm, és hogy a szeretet összeköti az embereket, állatokat, sőt még a növényeket is.
A boldog befejezés: tanulságok a varázsrépától
A nap végén a varázsrépa utoljára megszólalt: – Köszönöm, Bodza! Most már újra ragyogok, és a kertünk is boldog lett. Te pedig mindenkin segítettél, mert jó a szíved.
Bodza elmosolyodott, s hazament. Aznap este a csigák, madarak és virágok álmodtak róla, hogy milyen jó, ha valaki szeretettel fordul feléjük.
És Bodza tudta, hogy a legnagyobb varázserő a jóságban rejlik.
Így volt, igaz volt, vagy talán nem is volt, de ilyen szép mese volt!
