Berci kalandjai kezdete: hogyan jut el a varázspalotába
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, akit Bercinek hívtak. Berci mindig kíváncsi volt a világ csodáira, szeretett a réten szaladgálni, virágokat gyűjteni, és csillagokat számolni éjszaka. Egy szép nyári reggelen, mikor a madarak vidáman énekeltek, Berci a közeli erdőbe merészkedett, mert egy titkos ösvényt fedezett fel.
— Vajon hová vezethet ez a kacskaringós út? – suttogta magának izgatottan.
Ahogy óvatosan lépdelt a bokrok között, egyszer csak egy domb tetején meglátott valami különöset: egy hatalmas palotát, amely csillogott-villogott, mintha aranyból és ezüstből készült volna. Berci szíve nagyot dobbant, és kíváncsian indult el a varázspalota felé.
Titokzatos szobák: minden ajtó új meglepetést rejt
Berci óvatosan benyitott a palota hatalmas kapuján, ami magától kinyílt előtte. Odabent minden csupa fény és szín volt, és a folyosókon sorakozó ajtók mindegyike különleges mintákat viselt.
Az első ajtónál Berci megállt, és bekukucskált. Odabent színes pillangók repkedtek egy hatalmas kertben. A következő ajtó mögött egy aprócska szobában ezüstösen csillogó halacskák úszkáltak egy légtelen akváriumban.
— Jaj, de csodás minden! – suttogta Berci.
Ahogy egyre beljebb ment, minden ajtó újabb és újabb meglepetést rejtett: volt ott egy szoba, ahol a játékmackók táncoltak, egy másikban pedig cukorkákból épült vár állt.
Varázslatok és csínyek: Berci próbára teszi bátorságát
A palota azonban nemcsak kedves meglepetéseket, hanem néhány furfangos próbát is tartogatott. Egy hosszú folyosón egy kedves, idős néni állta útját, aki egy varázspálcát tartott a kezében.
— Ahhoz, hogy továbbmehess, kisfiam, válaszolj egy találós kérdésre! — mondta mosolyogva.
Berci mosolyogva bólintott.
— Mi az: reggel négy lába van, délben kettő, este három?
Berci gondolkodott, majd így szólt:
— Az ember! Reggel, mikor kicsi, négykézláb mászik, délben, amikor felnő, két lábon jár, este pedig bottal segíti magát.
Az idős néni tapsolt egyet, és az ajtó kinyílt előtte. Berci boldogan lépett át, de még hátra volt néhány csíny. Egy hosszú folyó keresztezte útját, amin csak akkor kelhetett át, ha hangosan kimondja három kedves szó nevét: szeretet, barátság, jóság.
Új barátok és segítők a palota rejtett zugaiban
Amint Berci átjutott a folyón, egy apró manó toppant elé, aki egy nagy kalapot viselt, és hatalmas mosoly ült az arcán.
— Szia! Én Móka vagyok. Segítek, ha bajba kerülsz! — szólt barátságosan, majd boldogan ugrándozott Berci körül.
Kicsit odébb egy fehér cica szaladt Bercihez, és dorombolva dörgölőzött hozzá.
— Ha elfáradsz, pihenj meg nálam! — dorombolta a cica.
Berci érezte, hogy ezekkel az új barátokkal minden sokkal könnyebb. Együtt fedezték fel a palota zegzugait, segítettek egymásnak, és mindenhol vidám kacagás hallatszott.
A végső próba: Berci legyőzi a varázspalota kihívásait
Végül elérkezett a legnagyobb ajtóhoz, amelyen egy hatalmas szív volt festve. Berci csak akkor juthatott át, ha bebizonyítja, hogy szíve tele van szeretettel.
A szoba közepén egy szomorú sárkány ült, aki halkan sírdogált.
— Miért szomorkodsz? — kérdezte Berci.
— Senki nem szeret játszani velem, mert azt hiszik, félelmetes vagyok — felelte a sárkány.
— Dehogy vagy félelmetes! Szeretettel mindenki barátja lehet — mondta Berci, és megsimogatta a sárkány fejét.
A sárkány boldogan felnevetett, s ettől a szobát meleg, fényes sugár töltötte be. Ekkor a palota falai lassan eltűntek, és Berci ismét a réten találta magát, de a szíve tele volt boldogsággal és szeretettel.
Így esett, hogy Berci bátorsága, kedvessége és segítőkészsége révén megtalálta a varázspalota titkát, és új barátokat szerzett.
Ez úgy volt, ahogy volt, vagy talán nem is így volt, mert bizony ez egy mese volt, igaz talán nem is volt!
