Egy különös találkozás: béka a tündérkoszorúban
Egyszer réges-régen, egy csillagos nyári estén, a tavacska partján üldögélt egy magányos béka. A béka, akit Zöldinek hívtak, nem volt se túl nagy, se túl kicsi, de nagyon kíváncsi természetű volt. Szeretett mesélni a vízililiomoknak, és elhallgatni a tücskök zenéjét. Egyik este, amikor már majdnem elaludt, halvány fények jelentek meg a tó felett, mintha apró csillagok táncoltak volna a levegőben.
– Vajon mi lehet ez a sok csillogás? – gondolkodott el hangosan Zöldi.
A fények egyre közelebb jöttek, és egyszer csak körbeállták a kis békát. Hét tündér érkezett, mindegyik más-más színű ruhácskában, és együtt egy gyönyörű koszorút alkottak fényből és nevetésből.
A tündérek varázslatos világának titkai
A legkisebb tündér, Csupor, kedvesen így szólt Zöldihez:
– Ne ijedj meg, barátunk vagyunk! Éjszakánként táncolni jövünk a tóhoz, de csak nagyon ritkán láthat minket valaki.
Zöldi csodálkozva pislogott.
– De miért pont én láthatlak titeket?
Ekkor a legidősebb tündér, Fényjáró, elmondta a titkot:
– Azért, mert a szíved tele van kíváncsisággal és szeretettel. Csak az látja a tündérkoszorút, aki igazán jólelkű.
A tündérek körbetáncolták a békát, és minden lépésük nyomában apró virágok bújtak elő a fű közül. Zöldi még soha nem látott ilyen varázslatos dolgot. A tündérek elárulták, hogy titkos világukban minden szeretettel teli szívű lény különleges vendég lehet.
Miért éppen a békát választották a tündérek?
Zöldi nagyon elgondolkodott. Nem értette, mitől volna ő más, mint a többi béka. Egyszerűen csak szeretett segíteni másoknak, és sohasem bántott senkit. A tündérek észrevették ezt, és ezért választották ki Zöldit a varázslatos találkozásra.
A legvidámabb tündér, Csillag, elmosolyodott.
– Téged választottunk, mert mindig kedves vagy mindenkivel. Ha látod, hogy valaki szomorú, segítesz neki. És ha valaki elveszít egy játékot, te segítesz megtalálni.
Zöldi elpirult, hiszen számára ez természetes volt.
– Szerintem ez mindenki dolga – mondta halkan.
A tündérek egyszerre felnevettek.
– Pontosan ezért különleges a szíved – mondták.
Közös kalandok: barátság születik a tóparton
Attól az éjszakától kezdve Zöldi és a tündérek sok időt töltöttek együtt. Minden este újabb kalandokat találtak ki a tóparton. Volt, amikor a tündérek virágfűzért készítettek Zöldinek, máskor titkos ösvényeken vezették át a kicsi békát az erdőn.
Egyik este, amikor nagy szél kerekedett, egy kis egérke eltévedt a tóparton. Zöldi habozás nélkül odaugrált hozzá.
– Ne félj, segítünk megtalálni az otthonodat! – mondta.
A tündérek fénykoszorút vontak a béka és az egér köré, hogy könnyebben lássanak a sötétben. Együtt indultak útnak, és addig segítettek az egérkének, amíg vissza nem talált a családjához.
Az örök emlék: mit tanulhatunk a meséből?
Zöldi és a tündérek barátsága örökre megmaradt. Mindig segítették egymást, és sosem felejtették el, hogy a jószívűség csodákat tesz. A tóparti állatok is rájöttek, hogy ha szeretettel fordulnak egymáshoz, sokkal boldogabb lesz az életük.
És hogy mi volt a legfontosabb lecke? Az, hogy minden apró jóság, amit másokért teszünk, visszatér hozzánk, és egy világot varázsolhatunk magunk köré szeretetből.
Így volt, igaz is volt, mesebeli volt!
