Béka Bella különleges világa és első találkozása
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tavon is túl, egy napsütötte erdei tó partján éldegélt egy apró, zöld bőrű kis béka, akit Bellának hívtak. Bella nem volt olyan, mint a többi béka: mindig kíváncsi volt, mindent meg akart ismerni, és a legkisebb bogárkával is szívesen beszélgetett. Szerette a csendes délutánokat, amikor a tó tükrén megcsillant a napfény, és a nád között halk szél susogott.
Egy reggel, amikor a harmat még csillogott a fűszálakon, különös villanást vett észre a tó partján. Közelebb ugrott, és egy addig sosem látott, ragyogó virágot pillantott meg. A virág szirmai aranyosan fénylettek, mintha egy darabka napfény ragadt volna a földhöz. Bella elcsodálkozott, és halkan megszólalt:
– Nahát, ki vagy te, csodálatos virág?
A fényvirág legendája és varázslatos ereje
A virág halk hangon válaszolt:
– Hívj csak Fényvirágnak! Éjszakánként én világítok, hogy segítsek azoknak, akik eltévedtek az erdőben.
Bella sosem hallott még ilyen varázslatos növényről. Eszébe jutott, amit a bölcs Nagyapó Béka mesélt egyszer, hogy az erdő mélyén él egy különleges virág, amelyik a sötétben is ragyog, és a jó szívűeknek segít megtalálni az utat. Bella kíváncsisága csak nőtt.
– Segíthetek neked valamiben, Fényvirág? – kérdezte Bella.
– Talán, ha eljön az este, szükségem lesz rád – felelte a virág titokzatosan.
Kalandok az erdőben: Bella útja a fényvirághoz
Ahogy közeledett az este, Bella izgatottan várta, mi fog történni. Hirtelen szél támadt, sötét felhők gyülekeztek az égen, az erdő is komorrá vált. Egy szomorú kis egérke szaladt Bella felé sírva.
– Segíts, Bella! Elveszítettem a testvéremet, nem találom sehol, és már besötétedett! – sírdogált az egérke.
Bella nem habozott, együtt indultak az erdő mélye felé. A fák között egyre sötétebb lett, a neszek is furcsán visszhangzottak. Az egérkét vigasztalva Bella bátor próbált maradni, de a sötét őt is megijesztette.
Egyszer csak halvány fény derengett a távolban – a Fényvirág ragyogott. Bella az egérkével a fény felé ugrándozott, egyre közelebb értek. Hamarosan megtalálták a síró kisegér testvért is, aki egy bokor alatt bújt el.
– Köszönjük, Bella! – ölelték meg a kis békát hálásan a testvérek.
Barátság és bátorság próbája az éjszaka leple alatt
A Fényvirág fénye oda vezette őket, ahol minden biztonságos volt. Bella odaugrott a virághoz, és boldogan szólt:
– Köszönöm, hogy világítottál nekünk! Enélkül eltévedtünk volna.
A virág szelíden válaszolt:
– Te is segítettél nekem azzal, hogy jót tettél. Az igazi fény mindig azokban van, akik segítenek másokon.
Az erdő csendessé vált, mintha minden lakója megértette volna, hogy a barátság és a szeretet akár a legsötétebb éjszakánál is fényesebben ragyog.
Béka Bella és a fényvirág tanulságai gyerekeknek
Másnap reggel Bella jókedvűen ébredt, és boldogan mesélte el barátainak a kalandot. Mindenki megértette, hogy néha elég egy kis bátorság és segítőkészség, és nagy dolgokat vihetünk véghez. Bella megtanulta, hogy a fény nemcsak virágból fakad, hanem egy jó szívből is.
Így volt, úgy volt, talán igaz sem volt, de ilyen szép mese volt Béka Belláról és a fényvirágról, akik együtt mutatták meg, hogy a szeretet a legnagyobb varázserő a világon.
