Bajszos első találkozása a gyertyafénnyel
Egyszer, egy hűvös őszi estén, amikor a házban minden sarkot vastag sötétség borított, Bajszos, a kis bajszos kandúr, a szoba közepén üldögélt. Egyedül volt, mert gazdája, Lili, épp a konyhában tett-vett. Bajszos szerette nézni, ahogy a sötétben minden másnak tűnik: a székek magasabbak, a fotel árnyéka hosszabb, az ablakban pedig a hold fénye különös mintákat rajzolt.
Egyszer csak kattanás hallatszott, és Lili belépett egy apró, vékony gyertyával a kezében. A gyertya lángja vidáman táncolt, ahogy Lili óvatosan a dohányzóasztal közepére tette.
Bajszos kíváncsian nyújtotta ki a nyakát. – Mi az ott, Lili? – dorombolta halkan.
– Ez egy gyertya, Bajszos, – nevetett Lili. – Most, hogy elment az áram, ezzel varázsolunk fényt.
A gyertyafény varázsa a sötét szobában
A gyertya meleg fénye lassan betöltötte a szobát. Bajszos nagy szemekkel figyelte, ahogy a táncoló láng különös fényeket vet a falakra. Nem volt már annyira sötét, és valahogy minden vidámabbnak tűnt.
– Milyen szép! – suttogta Bajszos, miközben közelebb lépett a gyertyához. A láng kicsit megremegett, mintha köszöntötte volna őt.
– Vigyázz, Bajszos, a gyertya meleg és csípős lehet! – szólt rá Lili óvatosan. – Csak nézni szabad, de megérinteni nem.
Bajszos megállt, és csak csodálta a fény játékát. A sötét szoba hirtelen tele lett melegséggel, a régi szőnyeg mintái táncolni kezdtek a padlón, és a bútorok is mintha mesélni akartak volna.
Rejtélyes árnyak: Bajszos kalandjai este
A gyertyafényben árnyak kezdtek formálódni. A falon Bajszos saját árnyéka magas kandúrként nyújtózott, mintha óriás lett volna. Egy pillanatra megijedt, de aztán rájött, hogy csak ő az, csak kicsit másként.
– Nézd csak, Lili, mekkora lettem! – kiáltotta.
– Olyan vagy, mint egy nagy tigris! – nevetett Lili, és kezeivel még nagyobb árnyékállatot varázsolt a falra.
Bajszos kedvet kapott a játékhoz. Ugrándozni kezdett, a mancsával integetett, minden mozdulatnál újabb és újabb árnykép született. Néha olyan volt, mintha a falon egy egész árnyék-csapat táncolt volna.
Egyszer csak Bajszos meglátta, hogy a láng is mozog, hol magasabbra ugrik, hol kicsit elhajlik. – Szerinted a gyertya is játszik velünk? – kérdezte Lilitől.
– Biztosan, – mosolygott Lili, – a gyertyafény szeret játszani a barátságos sötétben.
Bajszos gondolatai a fény és árny játékáról
Ahogy a játék véget ért, Bajszos leült a gyertya közelébe. Elgondolkodott. – Milyen furcsa dolog a fény, Lili. Amikor sötét van, mindent elrejt, de a gyertyafény megmutatja, mennyi szép dolog van körülöttünk. És még játszani is tud!
Lili megsimogatta Bajszos fejét. – A fény valóban csodákat rejt, Bajszos. De a sötétségre is szükség van, hogy igazán értékeljük a világosságot.
Bajszos elmosolyodott, és úgy érezte, most már nem fél a sötétben, ha egy kis fényt is talál benne.
Egy barátság kezdete: Bajszos és a gyertya
Ahogy telt az este, Bajszos egészen közel húzódott a gyertyához. Úgy tűnt, mintha beszélgetnének, mintha a gyertya lángja csendesen mesélne neki valamit a világ összes fényéről és melegségéről.
– Jó, hogy itt vagy, gyertya! – dorombolta Bajszos.
A láng megremegett, mintha azt mondta volna: jó, hogy itt vagy, Bajszos.
Mire Lili visszatért, Bajszos már összegömbölyödött az asztal alatt, a gyertyafény melegében. A kis kandúr tudta, most már sosem fél a sötéttől, ha mellette ott van egy kis fény, Lili, és egy barátságos gyertya.
Így volt, igaz volt, mese volt!
