Az unikornis, aki buborékot fújt

Egy különleges unikornis születésének története

Egyszer volt, hol nem volt, egy selymesen puha rét szélén élt egy különleges unikorniscsikó, akit Csillámnak hívtak. Csillám bundája olyan fehér volt, mint a téli hó, sörényében pedig minden szivárványszín megcsillant, ha a napfény ráesett. A többi unikornis is kedves volt, de Csillám valahogy mindig egy kicsit másnak érezte magát. Szeretett a virágos réten üldögélni, csendben figyelni a levegőben úszó pitypangszöszöket, és arról álmodozott, milyen jó volna, ha ő is tudna valami igazán különlegeset.

Egy nap, amikor a kismadarak vidáman csicseregtek és a rét illata megtöltötte a levegőt, Csillám éppen a patak partján játszott. Egyszer csak egy apró, ezüstös fénygömb szállt elő a nád közül, és lassan, táncolva közeledett hozzá. Csillám kíváncsian nézte, ahogy a fénygömb egyre nagyobbra nő, majd halkan pukkanva eltűnt.

Az első találkozás a varázslatos buborékokkal

Ahogy Csillám közelebb lépett, még több fényes gömböt látott, amelyek a víz fölött lebegtek. „Hát ezek meg mik lehetnek?” – kérdezte hangosan. Ekkor egy kis béka ugrott elő a patakból. “Buborékok! Mindig ilyen viccesek és játékosak!” – mondta a béka, miközben egyet próbált elkapni a nyelvével.

Csillám elmosolyodott. “Szeretnék én is buborékot fújni, de nem tudom hogyan kell.” A béka kicsit elgondolkodott, és így szólt: „Először is kell hozzá egy kis bátorság és egy nagy adag kíváncsiság. Próbáld meg, fújj egy nagy levegőt, és képzeld el, hogy a szeretetedből készül a buborék!”

Hogyan tanult meg az unikornis buborékot fújni?

Csillám behunyta a szemét, mély levegőt vett, és óvatosan kifújta. Először csak egy picike, alig látható buborék jelent meg előtte, de aztán egy hatalmas, csillogó, szivárványszínű buborék emelkedett a levegőbe. Csillám csodálkozva nézte, majd boldogan felnevetett.

“Látod? Sikerült!” – tapsolt a béka, és örömében beleugrott a buborékba, ami vidáman repült vele a rét fölött. Csillám újra és újra próbálkozott, minden egyes buborék más és más színű, formájú volt. Volt, amelyik egészen apró lett, mint egy borsó, de volt, amelyik akkora, mint egy labda.

Kalandok a buborékok birodalmában és barátságok

Hamarosan a rét minden lakója odagyűlt, hogy megnézze Csillám különleges tudományát. Jött a kis tücsök, a sárga pillangó, sőt még a félénk sündisznó is kibújt a bokorból. “Fújj nekünk is egy buborékot!” – kérlelték.

Csillám egy nagyot fújt, és egy óriási buborék keletkezett, amelybe mindannyian belefértek. Hirtelen a buborék lebegni kezdett, és elrepítette az egész kis csapatot a felhők fölé, egészen a Buborékok Birodalmába. Ott minden csupa játék és nevetés volt, a buborékok pattogtak, táncoltak, és fényben úszott az egész világ.

A gyerekek a réten mind nevettek, ahogy Csillám és barátai a buborékban játszottak, és együtt fedeztek fel egy varázslatos világot, ahol bármi megtörténhetett. Amikor végül visszatértek a rétre, mindenki egy kicsit bátrabb és boldogabb lett, mert megértették, hogy a barátság, a szeretet és az álmodozás a legnagyobb varázslat a világon.

Az unikornis üzenete: merjünk álmodni és játszani

Azóta, ha valaki a réten buborékot lát, tudja, hogy Csillám unikornis járt arra, és emlékeztet mindenkit arra, hogy sose féljünk játszani, álmodni, vagy valami újat kipróbálni. Csillám mindig megosztja a barátságát, és mindenkit szívesen lát a buborékok csodás birodalmában.

Így volt, úgy volt, igaz volt, talán nem is volt, de ilyen szép mese volt!