TORDON ÁKOS: AZ ÉGIGÉRŐ KARÁCSONYFA
Mesék: AZ ÉGIGÉRŐ KARÁCSONYFA
Égig érő karácsonyfát kért egyszer egy kisfiú. Egy olyan kisfiú, akinek mindig minden óhaját és kívánságát teljesítették. A szülők most sem sajnálták a költséget, az időt és a fáradságot, hisz egyetlen magzatukról volt szó, és tömérdek utánjárással beszerezték az égig érő karácsonyfát. Persze, a csillagokat verő karácsonyfa miatt ki kellett bontani a födémet és a tetőt is, különben hogyan is fért volna a szobába? De ki törődik ilyesmivel? Semmiképp se az olyan szülők, akik égig érő karácsonyfát vásárolnak.
Az égig érő karácsonyfához egy égig érő létra is kellett. Rendeltek hát egyet a létragyárból. Ha a karácsonyfadísz-árusok áru nélkül maradtak azon a karácsonyon, csak azért eshetett meg, mert az égig érő karácsonyfa feldíszítéséhez tenger sok dísz kellett.
A derék szülők telepakolták a kocsijukat, sőt még az utánfutójukat is. Ám így is hétszer kellett fordulniuk. A szaloncukrot aztán már teherautókkal fuvaroztatták haza. Ezek után végre hozzáfoghattak, hogy méltóképpen felékesítsék a világ legcsodálatosabb karácsonyfáját. Melegítőbe bújtak, a melegítőre anorákot húztak, az anorákra bundát öltöttek, s így kapaszkodtak egyre feljebb és feljebb az égig érő létrán. A díszekkel telt kosarakat, akárcsak a szaloncukrot, csigákkal húzták fel.
A létra egyik oldalán a papa állt, a másikán a mama. Hanem hiába keltek hajnalok hajnalán, ezzel a munkával semmiképpen sem tudtak megbirkózni, hisz egyre magasabbra és magasabbra kellett hágniuk. így aztán karácsonyeste, amikor a világ valamennyi karácsonyfáján már felragyogott a gyertyafény, és szikrázni kezdtek a csillagszórók, az égig érő karácsonyfa tövében egymagában álldogált a kisfiú. Álldogált és várdogált.
Telt-múlt az idő, és a szülők még mindig nem kerültek elő. Másutt már rég asztalt bontottak, sőt már az edényt is elmosogatták, de az égig érő karácsonyfa büszke tulajdonosainál még híre-hamva sem volt a karácsonyi vacsorának. A csodálatos karácsonyfa alja sötéten állt a lakásban, és a megbontott tetőn át metszőén áradt be a karácsonyi szél fagyos lehelete. A kisfiú irhabundájában is fázott, didergett. Hát még a szülők, ők vacogtak csak igazában, odafenn, az égig érő létrán, a hófelhős karácsonyi éjszakában! Ha lenéztek, semmit se láttak: szemük elől felhők takarták a város fényeit. A papa bajszára jégcsapok fagytak, a mama szemöldöke zúzmarás lett, az orrukra pedig jobb nem is gondolni!
A többi gyerek már rég aludt, és aludtak a karácsonyi játékok is. Az álmok diós- és mákoskalácsillatot árasztottak. És aludtak a felnőttek is. Utolsónak a tévé bemondó nénije feküdt le, hiszen neki kellett elbúcsúznia a kedves televíziónézőktől. És a tévékészülékek is aludtak: a fekete-fehérek és a színesek is.
A kisfiú hirtelen rádöbbent, hogy ostoba módon a lehetetlent kérte. És a szülők is rádöbbentek az égig érő létrán, hogy nagy ostobaság minden képtelen kérés teljesítése, azaz teljesíteni akarása.
A kisfiú sírni kezdett, és ahogy könnyei a karácsonyfa alsó ágára hullottak: csoda történt. Az égig érő karácsonyfa formás kis fenyőfává változott, a megbontott tető nyílása eltűnt az égig érő létrával egyetemben, és a szülők is ott álltak mellette.
A jégcsapok eltűntek a papa bajszáról. A mama szemöldökéről eltűnt a zúzmara.
A szülők kibújtak a bundákból, és nevettek.
Lehámozták magukról a kucsmáikat, sáljaikat, és nevettek.
Levetették az anorákjukat, és nevettek.
Igen, nevetve álltak a karácsonyfa mellett, mintha azt nevették volna, hogy csak tréningruhát viselnek. Hogy karácsonykor melegítőben álldigáltak, s nem ünnepi díszben.
A fő, hogy végre megtarthatták a karácsonyestét!
És egyikük sem bánta, hogy karácsony éjszakáján fogyasztják el a karácsonyi vacsorát.
Ragyogtak a karácsonyfa gyertyái, csillogtak a díszek, és szikraesőt ontottak a csillagszórók. Az ajándékcsomagok felbontva hevertek a fa alatt. A papa a plafonra nézett, és bajszába rejtette szégyenkezését. A mama a csillárt nézte, és nem mert a papára pillantani. Aztán mégis egymásra néztek, összekacsintottak és nevettek.
A kisfiú is nevetett. Nevetett, és soha többé nem állt elő eget verő kérésekkel, kívánságokkal. Így például soha többé nem kért karácsonyra – égig érő karácsonyfát, születésnapjára toronyórát aranylánccal és így tovább. A legnagyobb kívánsága egy testvérke volt. Esztendőre vagy kettőre teljesült is kívánsága: a mamának megszületett a kislánya. Így azóta karácsonykor ketten néznek mosolyogva a szoba közepén csillogóvillogó karácsonyfára.
Mesék: AZ ÉGIGÉRŐ KARÁCSONYFA
Mese kategóriák: