Az égi útmutató: A betlehemi csillag meséje

A világ egy távoli szegletében, ahol a sivatag homokja ezüstös fényben ragyogott a holdfény alatt, különös csillag tűnt fel az égen. Nem volt ez a csillag olyan, mint a többi: fénye meleg volt, és mintha halkan szólította volna az arra járókat. Az emberek a környéken csak úgy emlegették: a betlehemi csillag.

Egy éjszakán három bölcs ült a sivatag peremén, az égboltot fürkészve. Melkior, a legidősebb, gondterhelten simogatta hosszú, ősz szakállát. Boldizsár, a legvidámabb, kíváncsian pislogott a csillag felé, míg Gáspár, a legfiatalabb, suttogva beszélt a csillag különös ragyogásáról.

– Ez nem lehet véletlen – mondta Melkior. – Egy csillag sosem ragyog így ok nélkül. Valami nagy dolog történik.

– Egyetértek – bólogatott Gáspár. – Érzed ezt az energiát? Mintha hívna minket.

– Akkor induljunk! – nevetett fel Boldizsár. – Ki tudja, milyen csodát találunk a fény végén?

A három bölcs összeszedte kevéske holmiját, tevéikre szálltak, és elindultak a csillag nyomában. Az égi jel mindvégig előttük haladt, mintha csak mutatta volna az utat. Az út során különféle tájakon haladtak át: buja oázisokon, köves sivatagokon és népes városokon.

Egyik este egy kicsiny faluban álltak meg pihenni. Az utcák kihaltak voltak, csak egy öregember üldögélt egy ház előtt. Melkior odalépett hozzá.

– Jóember, tudna nekünk vizet adni? Hosszú útról jövünk, és a csillagot követjük – mondta tiszteletteljesen.

Az öreg elmosolyodott, és bólintott.

– A csillagot? Sok vándor mesél mostanában róla. Valami nagy esemény van készülőben. Menjetek tovább Betlehem felé, ott találjátok meg a választ.

Így is tettek. A következő éjjel elérték Betlehemet, ahol a csillag fénye egy istállóra irányult. A bölcsek leugrottak tevéikről, és kíváncsian léptek be a szerény épületbe.

Odabent egy fiatal pár és egy újszülött gyermek fogadta őket. Az anya, Mária, szeretettel nézett fel rájuk, miközben karjában tartotta a csecsemőt. Az apa, József, szelíden mosolygott.

– Ez az a hely – suttogta Gáspár. – A csillag nem tévedett.

A bölcsek elővették ajándékaikat: aranyat, tömjént és mirhát. Letették a gyermek elé, és térdre borultak.

– Ki ő? – kérdezte Boldizsár, tekintetét az anyára emelve.

– Ő a világ világossága – válaszolta Mária halkan. – Az égi csillag vezette hozzánk a jó szándékú embereket, hogy lássák, mit hoz az ég nekünk.

A bölcsek szívét melegség töltötte el. Tudták, hogy a csillag nemcsak az utat mutatta nekik, hanem összekötötte őket egy olyan történettel, amely örökre megváltoztatja a világot.

Amikor visszatértek tevéikhez, a csillag lassan halványodni kezdett. Melkior sóhajtott.

– Véget ért az utunk, de a történet most kezdődik – mondta.

És valóban, a betlehemi csillag fénye már nem volt az égen, de a bölcsek szívében tovább ragyogott, örök emlékként az égi útmutatásról.