Az aranyagancs – Egy csodaszép szarvas kalandjai
Volt egyszer, hol nem volt, egy varázslatos erdő mélyén, ahol a fák susogása meséket suttogott, és a virágok mosolygottak az égen úszó felhőkre. Ebben az erdőben élt egy csodaszép szarvas, akinek agancsa ragyogott, mint az arany.
Az Aranyagancsú Szarvasnak hívták, és az erdő lakói tisztelettel tekintettek rá. Egy napon azonban az erdő csendjét megtörte egy hatalmas robaj. Az Aranyagancsú Szarvas nyugtalankodva szaladt a zaj felé, és megdöbbenve látta, hogy az erdőt sötét árnyék borította.
– Mi történt az erdővel? – kérdezte egy bagoly, aki szomorúan szállt le egy faágra.
– Egy gonosz varázsló zárta el az erdőt, és elrabolta a fényt – sóhajtott egy nyúl, könnyekkel a szemeiben.
Az Aranyagancsú Szarvas elhatározta, hogy segít az erdő lakóin. Elindult hát a varázsló kastélyába, hogy szembeszálljon vele. Útja során találkozott egy bölcs tündérfiúval, aki egy varázslatos tó partján éldegélt.
– Segíthetek neked az utadon – mondta a tündérfiú. – De először meg kell találnod a varázsló gyenge pontját.
Az Aranyagancsú Szarvas és a tündérfiú együtt indultak tovább. Sok veszélyes próbát kellett kiállniuk, de végül eljutottak a varázsló kastélyához. Ott a szarvas bátorságának és a tündérfiú bölcsességének köszönhetően legyőzték a varázslót, és visszahozták az erdőbe a fényt.
Az erdő lakói boldogan ünnepelték az Aranyagancsú Szarvast és társát. Az Aranyagancsú Szarvas pedig visszatért a szarvasok közé, de az erdő lakói sosem felejtették el hőstettét, és az Aranyagancs mindig ragyogott, mint az égbolt legfényesebb csillaga.
Az aranyagancs – Egy csodaszép szarvas kalandjai