Az Angyalka Titkos Karácsonya
A hópelyhek csendesen hullottak az apró falu felett, s a karácsonyi fények meleg fényben úsztatták az utcákat. A kis Marci az ablaknál ült, arcát a hideg üvegnek nyomta, s várta, hogy valami csoda történjen. „Idén biztosan látom az angyalkát!” – mondta magában, ahogy minden karácsonykor.
Az órák lassan teltek, a szobában fenyőillat terjengett. A szülei a konyhában sütögettek, de Marci nem mozdult. Egyszer csak halk nesz törte meg a csendet. A földszinti nappaliból jött. Marci lélegzetvisszafojtva indult lefelé a lépcsőn. Az ajtó résén át egy apró, csillogó fénylényt látott a karácsonyfa mellett.
– Te vagy az angyalka? – kérdezte bátran.
A lény felé fordult, s egy kedves, csilingelő hang szólalt meg: – Igen, Marci. Az ajándékokat hoztam, de most bajban vagyok.
Marci kételyekkel telve lépett közelebb. – Bajban? Hogyan segíthetek?
Az angyalka elmosolyodott. – A csillagszóróm eltört, és anélkül nem tudom a fa tetejére varázsolni a csillagot.
Marci elgondolkodott, majd felcsillant a szeme. – Várj csak! Apa mindig tart egy tartalék csillagszórót a fókusz szekrényben!
Gyorsan a szekrényhez sietett, elővett egy dobozt, s az angyalkának nyújtotta. Az angyalka meglengette, s a fa tetején azonnal megjelent egy ragyogó csillag.
– Köszönöm, Marci! – mondta az angyalka. – Nélküled nem sikerült volna. Most teljes a karácsony.
Marci boldogan figyelte, ahogy az angyalka egy pillanatra megállt a fa mellett, majd lassan eltűnt a hópelyhek között.
Reggel, amikor a család összegyűlt, Marci elmesélte a kalandját.
– Biztosan csak álmodtad – mondta az apja mosolyogva.
De Marci tudta, hogy amit látott, valódi volt. Az angyalka tényleg eljött, és a karácsony ezévben még varázslatosabb lett.
Az Angyalka Titkos Karácsonya
Az Angyalka Titkos Karácsonya