A varázslatos pillecukor kalandja

Havas este volt, és a kis falut sūrű hólepel borította. A kandallók melege minden otthonban szétszórta a karácsony varázslatos fényét. Az apró, piros tetős házikó egyikében egy fiú, Marci, egyedül ült a konyhában. Előtte egy nagy bögre gőzölgő kakaó és egy zacskó pillecukor.

„Marci, a pillecukrot ne falatozd el mind, holnapra is kell a tortához!” – szólt be a szobából az édesanyja.

„Csak egyet veszek, anya!” – kiáltotta vissza, majd kiválasztott egy különösen puha és nagy pillecukrot.

Ahogy Marci beleharapni készült, valami furcsa történt. A pillecukor hirtelen megremegett, majd kinyílt rajta egy szempár! Marci ijedtében elejtette, de a cukorka puhán landolt az asztalon, és megszólalt.

„Ne egyél meg! Segítségre van szükségem!”

Marci szeme tágra nyílt. „Mi… te tudsz beszélni?”

„Persze, hogy tudok! Engem a karácsony szelleme varázsolt ide, de egy nagy baj közeledik, amit csak te és én \e9llíthatunk meg.”

Marci némi habozás után rákérdezett: „Milyen bajról beszélsz?”

„A Téli Trollok ébredése!” – mondta a pillecukor komolyan. „Ezek a gonosz lények a hegyekből jönnek le minden tizedik karácsonykor, hogy megfagyasszák az emberek szívét, és ellopják az ünnep varázsát. Csak egy bátor gyermek és egy varázslatos pillecukor állíthatja meg őket.”

Marci elgondolkodott. „És mit kell tennünk?”

„El kell vinnünk egy meleg kakaót a Trollok vezérének, Olafnak. Ez az egyetlen dolog, amitől felolvad a gonoszság a szívéből.”

Marci gyorsan felöltözött, megragadott egy termoszt, és a pillecukorral útnak indultak a havas éjszakába. Az erdőbe érve hideg szél kerekedett, és a holdfény megvilágította a jégcsapokat.

„Merre menjünk?” – kérdezte Marci.

„Az északi tisztásra. Ott vannak a Trollok!” – mondta a pillecukor, miközben élénkebben pattogott Marci mellett.

A tisztásra érve hideg csend fogadta őket, de hamarosan megjelentek a Téli Trollok, magas, kösziklára emlékeztető alakjukkal. Olaf, a vezér, középen állt, szeme kéken izzott.

„Ki mer itt zavarni engem?” – dörgött Olaf hangja.

Marci egy lépést tépett előre, remegő hangon szólva: „Kakaót hoztunk neked, Olaf. Megérdemled, hogy karácsonykor te is érezd a melegét.”

Olaf meghökkent, majd lassan előrelépett. Marci kitöltött egy csésze gőzölgő kakaót, és odanyújtotta a trollnak. Olaf ivott egy kortyot, majd még egyet. A kék izzás a szeméből eltűnt, helyét egy meleg, barna fény vette át.

„Köszönöm…” – mondta Olaf csendesen. „Rájöttem, hogy elfelejtettem, mit jelent igazán a karácsony. Békével térünk vissza a hegyekbe.”

A trollok lassan eltűntek, Marci és a pillecukor pedig boldogan indult haza. Otthon Marci még sokáig mesélte az édesanyjának ezt a varázslatos estét, miközben a pillecukor visszakerült a bögrébe, most már mozdulatlan.