Mi teszi varázslatossá ezt a különleges kutyaházat? Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy apró falucskában egy különös kutyaház, amit mindenki csak csodakunyhónak hívott. Egy öreg, kedves bácsi, Pista bácsi építette, aki imádta az állatokat, főleg a kutyákat. Nem volt ez a ház sem nagy, sem fényűző, de valami olyan varázslat lakott benne, amitől mindenki boldog lett, aki belépett az ajtaján.
A kutyaház története: hogyan kezdődött a csoda? Egy esős napon Pista bácsi kint üldögélt a verandán, mikor egy kóbor kiskutya szaladt be az udvarára. Reszketett, sáros volt, és nagyon éhes. Pista bácsi megsimogatta, adott neki meleg levest, és beengedte a régi, apró deszkaházikóba. „Itt lakj, amíg csak akarsz!” mondta, mire a kiskutya hálásan csóválta a farkát. Attól a naptól kezdve furcsa fények kezdtek felragyogni a kutyaház ablakában, mintha apró csillagok táncolnának a falakon.
Hamar híre ment a faluban, hogy az öreg kutyaház már nem is olyan öreg és kopott, hanem egyre szebb és otthonosabb lett. A gyerekek titokban lesték, vajon mi történik odabenn. Egyik délután Pista bácsi így szólt a kiskutyához: „Na mi legyen, Pöttyös, építsünk neked egy igazi otthont?” A kiskutya boldogan ugatott. „De csak akkor lesz varázsház, ha mindenki, aki itt lakik, szeretettel és kedvességgel tölti meg!” – mondta Pista bácsi nevetve.
Belső terek: kényelmes és kreatív megoldások. Napról napra szebbé alakult a kutyaház. Pista bácsi régi párnákat, puha pokrócokat vitt be, a falakra színes képeket ragasztott. Egy sarokban mindig volt egy tál friss víz, a másikban pedig puha ágyikó. A tető alatt egy madárfészek is volt, hogy a kis cinegék is beköszönhessenek. Olyan otthonos lett, hogy a kiskutya mellett már három másik kutya is beköltözött. Pista bácsi minden nap mesélt nekik, néha pedig együtt álmodtak arról, milyen jó lenne, ha az egész falu ilyen kedves hely lenne.
A kutyák reakciói a varázslatos környezetben. Egyik este az új lakó, Foltos, így szólt Pöttyöshöz: „Itt sosem félek, mert érzem, hogy szeretnek.” Pöttyös bólogatott: „Igen, ez a ház különleges. Itt mindig meleg van, és mindenki jókedvű.” „És ha jön egy új kutya?” kérdezte aggodalmasan Zsömle, a legfiatalabb. Pista bácsi leült melléjük, megsimogatta a fejüket, és így szólt: „Itt mindig lesz hely annak, akinek szüksége van rá. A szeretet nem fogy el, csak egyre több lesz belőle. Ez a ház attól varázslatos, hogy mindenki segít a másikon, és sosem marad magára.”
A kutyák boldogan szaladtak ki a kertbe játszani, néha a gyerekek is csatlakoztak hozzájuk. Néha még a szomszéd macskája is beugrott, és mindenki barátságosan fogadta. A kutyaházban sosem volt veszekedés vagy harag, csak nevetés, játék és összebújás.
Hogyan lehet saját varázslatos kutyaházat építeni? Egy nap a falubeli gyerekek megkérdezték Pista bácsit: „Nekünk is lehet ilyen varázslatos kutyaházunk?” Az öreg bácsi elmosolyodott: „Persze! Csak nyitott szív, gondoskodás, és jókedv kell hozzá. Ha odafigyeltek a kis barátaitokra, adtok nekik meleg helyet, ételt, kedves szavakat, az már maga a varázslat.”
A gyerekek hazamentek, és mind elkezdték szebbé tenni a saját kutyájuk vagy cicájuk házát. Nemsokára az egész falu tele lett barátságos, kedves házikókkal, ahol mindenki otthon érezhette magát.
Így történt, hogy egy egyszerű, régi kutyaházból a szeretet és jóság erejével varázslatos otthon lett, ahol mindenkit szívesen láttak, legyen az kutya, cica, vagy épp egy magányos kis cinege.
Hát így volt, igaz volt, mese volt!
