Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis városka, ahol élt egy hős tűzoltó, akinek a neve Laci volt. Laci nemcsak a tűz ellen harcolt, hanem a mosolyt is szívesen csalt az emberek arcára. Egy napon különleges feladattal bízták meg: meg kellett mentenie a csillagokat.
Egy este Laci a tűzoltóállomáson üldögélt, amikor különös fény villant az égen. "Mi lehet ez?" – gondolkodott hangosan. Mellette a kollegája, Marci, aki mindig szerette a csillagokat kémlelni, így szólt: "Laci, nézd csak! Mintha egy csillag hullana le az égről!"
Laci azonnal felkapta a fejét. "Ez nem lehet jó jel!" – mondta, és már indult is a tűzoltóautóval a városka határába, ahol a csillag láthatóan földet ért. Ahogy odaért, egy különleges jelenetet látott: a csillag, egy kis aranyfényű gömb, éppen próbált visszarepülni az égbe, de valami visszatartotta.
"Segítségre van szükséged?" – kérdezte Laci a csillagtól, aki szomorúan bólogatott.
"Nem tudom, miért nem tudok visszatérni az égbe" – válaszolta a csillag halk, csilingelő hangon.
Laci elhatározta, hogy segít. "Ne aggódj, megoldjuk valahogy!" – mondta bátorítóan. Először is, körülnézett, hogy mi tarthatja vissza a csillagot. Hamarosan észrevette, hogy egy pókháló fogja le a csillag fényét.
"Ó, hát ez csak egy kis pókháló!" – nevetett fel Laci. "Mindjárt segítek rajtad." Óvatosan letisztította a csillagot, amely hálásan ragyogott fel.
"Nagyon köszönöm, Laci" – mondta a csillag. "Most már talán vissza tudok térni."
De a csillag még mindig nem tudott elindulni. "Úgy látszik, valami hiányzik" – morfondírozott Laci.
"Talán valaki szeretete, hogy erőt adjon nekem" – sejtette szomorúan a csillag.
Ekkor a tűzoltó gondolkodóba esett, majd így szólt: "Szeretném, ha tudnád, hogy a mi kis városunkban mindenki szeretettel gondol rád. Hiszen te világítasz nekünk az éjszakában, és útmutatást adsz a hajósoknak is."
A csillag szeme felcsillant, ahogy hallgatta Laci szavait. "Tényleg?" – kérdezte reménykedve.
"Igen, tényleg" – erősítette meg Laci. "Mindenki szeret téged!"
A csillag lassan felemelkedett, és végre visszatért az égbe. Úgy ragyogott, mint még soha. Mielőtt eltűnt volna, még egyszer visszaszólt: "Köszönöm, Laci, sosem felejtem el, amit értem tettél."
Így történt, hogy Laci, a bátor tűzoltó, megmentette a csillagokat. Ettől a naptól kezdve az emberek még jobban szerették őt, mert tudták, hogy nemcsak a tüzet, hanem a fényt is megmenti a világ számára.
És így volt, igaz volt, talán tán mese volt!
