A titokzatos halász kalandja

Peti és barátja, Dani, izgatottan léptek le a tó partjára egy szép, napsütéses szombat reggelen. A víz sima felszínén apró fodrok táncoltak, ahogy a szellő átsuhant a felszín felett. Mindketten alig várták, hogy újra horgászhassanak, hiszen az előző alkalommal is jó pár halat fogtak.

– Dani, ma biztos vagyok benne, hogy valami igazán nagyot fogunk! – mondta Peti, miközben előkészítette a horgászbotját.

– Persze, Peti! De ne feledd, hogy türelmesnek kell lennünk – válaszolta Dani mosolyogva, majd óvatosan beledobta a csalit a tóba.

A két fiú csendben figyelte a vízfelszínt. Időnként egy-egy hal csobbanása törte meg a nyugalmat, de a horgok nem akadtak be semmibe. Hosszú percek teltek el, majd egyszer csak Peti botja hirtelen megrándult.

– Megvan! Megvan! – kiáltotta Peti izgatottan, és elkezdte tekerni az orsót. A bot görbült, a zsinór feszült, mintha valami nagy és erős kapott volna rá.

Dani odaugrott, hogy segítsen, de Peti kitartóan húzta a zsákmányt. A víz felszíne hullámzott, majd egyszer csak egy hatalmas hal bukkant elő. Ez a hal nem volt olyan, mint a többi: aranyszínű pikkelyei ragyogtak a napsütésben, és szemei furcsa, intelligens fényben csillogtak.

– Hűha, ilyen halat még sosem láttam! – suttogta Dani ámulva.

Amikor Peti kiemelte a halat a vízből, az hirtelen megszólalt:

– Kérlek, ne vigyetek el innen! Ha visszaengedsz a tóba, teljesítem egy kívánságodat!

A fiúk meghökkentek, de Peti gyorsan észbe kapott.

– Egy beszélő hal? Ez biztos valami varázslat – mondta csodálkozva.

– Talán igazat mond – tűnődött Dani. – Peti, szerintem engedjük vissza, és kívánjunk valami izgalmasat!

Peti egy pillanatra elgondolkodott, majd bólintott. Óvatosan visszaeresztette a halat a vízbe. A hal egy pillanatra eltűnt, majd ismét felbukkant a felszínen.

– Köszönöm, hogy visszaengedtél – mondta a hal. – Most mondd el, mi a kívánságod!

Peti néhány másodpercig habozott, majd megszólalt:

– Szeretnénk egy napra tengerészek lenni, és olyan kalandokat átélni, mint az igazi felfedezők!

A hal bólintott, majd meglengette uszonyát. Hirtelen egy hatalmas fényvillanás történt, és a fiúk érezhették, hogy valami megváltozik. Amikor kinyitották a szemüket, egy hajón találták magukat, melynek vitorlái feszültek a szélben. A tenger hullámai alatta tomboltak, a horizonton pedig egy távoli sziget látszott.

– Ez hihetetlen! – kiáltotta Dani. – Valóban tengerészek lettünk!

– Igen, de úgy tűnik, most kalózok vagyunk! Nézd csak az árbocra kitűzött fekete zászlót! – nevetett Peti.

A fiúk egész nap hajóztak, szigeteket fedeztek fel, kincseket kerestek, és még egy viharos tengeri ütközetet is átvészeltek. Amikor este lett, egy újabb fényvillanás következett, és máris visszakerültek a tó partjára, ahol a nap még mindig ragyogott.

A hal újra megjelent a víz felszínén, és mosolyogva nézett rájuk:

– Remélem, élveztétek a kalandot! – mondta, majd egy nagy csobbanással eltűnt a mélyben.

Peti és Dani csak álltak a parton, még mindig a történtek hatása alatt.

– Ez volt életem legjobb napja – sóhajtott Peti boldogan.

– Nekem is – felelte Dani. – Kár, hogy nem kívántunk még egyet!

Mindketten nevettek, és eldöntötték, hogy másnap újra visszajönnek, hátha újra találkoznak a csodálatos hallal, akinek még annyi titka lehet.