A szivárványország varázslatos világa
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodálatos hely, amit úgy hívtak: Szivárványország. Ez a birodalom messze, túl az Óperencián, a legszebb színek tengerében úszott. Az eget mindig szivárványok díszítették, a fák levelei aranyban, ezüstben, s mindenféle színben ragyogtak. A patakokban kristálytiszta víz csordogált, és a madarak csicsergése vidám dallá változtatta a napokat.
Ebben az országban élt egy kedves hercegnő, akit mindenki csak Szelina hercegnőnek hívott. Szelina mindig mosolygott, szeretett játszani a gyerekekkel, és minden állatot megsimogatott, aki csak a közelébe került. Az emberek szerették őt, mert igazságos volt, mindig segített, ha baj volt, sosem hagyta, hogy valaki szomorú maradjon.
Hogyan lett a hercegnő a birodalom vezetője?
Szelina hercegnő egy nap a palotakertben sétált, amikor egy szomorú kismadarat látott az egyik bokor alatt. A madár szárnya megsérült, és nem tudott felszállni. Szelina óvatosan a tenyerébe vette a kis madarat, és így szólt: Ne félj, segítek neked, hogy újra repülhess!
Egy öreg kertész közeledett, aki mindent tudott a virágokról és a gyógynövényekről. Megmutatta Szelinának, melyik levelet kell leszedni, hogy bekötözze a madár szárnyát. Együtt ápolták napokon át, amíg a madár ismét vidáman csiripelt.
Az emberek látták, mennyire jó szíve van a hercegnőnek, és úgy döntöttek, hogy ő lesz a birodalom vezetője. – Szelina, szeretnéd vezetni Szivárványországot? – kérdezte tőle a bölcs tanácsos.
A hercegnő elmosolyodott. – Nagyon boldog lennék, ha segíthetnék mindenkinek! – válaszolta.
A hercegnő különleges képességei és titkai
Szelina hercegnőnek volt egy csodálatos titka. Ha valaki bánatos volt, vagy két ember összeveszett, Szelina csak megfogta a kezüket, és köréjük színes szivárványt rajzolt a varázspálcájával. A szivárvány fénye mindenkire szeretetet, megértést és békességet árasztott, és a haragosok újra barátok lettek.
Egyszer egy szomorú kislány, Lilla sétált a palotakertben, mert elveszítette a kedvenc játékát. A hercegnő észrevette, hogy Lilla sír. Odament hozzá, átölelte, és azt mondta: Ne búsulj, Lilla! Segítek megtalálni a játékodat. Majd a szivárvány színeivel világította meg a bokrokat, és a kis játék elő is bukkant a fű alól.
Kalandok a szivárvány alatt: barátok és ellenségek
Szivárványországban nem csak boldogság és derű volt, néha sötét felhők is gyülekeztek. Egy napon egy gonosz sárkány, Füstös, elrabolta a város legnagyobb szivárványkövét. Ez a kő tartotta életben a színeket, nélküle minden fakó lett volna.
Szelina hercegnő nem félt, hanem elindult, hogy visszahozza a követ. Vele tartott legjobb barátja, egy bátor nyuszi, Cserke, és egy pajkos kismadár, Pipacs. Útjuk során segítettek egymáson, ha valaki elfáradt, a másik vigasztalta.
Végül megtalálták Füstöst a hegyek között. A hercegnő nem kiabált, nem harcolt, hanem így szólt: Füstös, miért vitted el a szivárványkövet? A sárkány búsan válaszolt: Azért, mert mindenki fél tőlem, és egyedül vagyok. Szelina elmosolyodott, és felajánlotta neki a barátságát. Füstös visszaadta a követ, és megtanult mosolyogni is.
Mit tanulhatunk a szivárványország hercegnőjétől?
Onnantól kezdve Szivárványországban mindenki tudta, hogy a szeretet és a jóság a legerősebb varázslat. Szelina hercegnő soha nem volt haragos, mindig segített, és mindenkit meghallgatott. Barátai, Cserke és Pipacs is mindig ott voltak mellette, és együtt segítettek, ahol csak tudtak.
Így hát, ha valaki szomorú, vagy haragos, csak gondoljon Szelina hercegnőre, és próbáljon szeretetet adni másoknak. Akkor még a legnagyobb sárkány is megváltozik, és a legszínesebb szivárvány ragyoghat az égen.
Így volt, igaz volt, mese volt! Vagy talán nem is volt igaz? De biztosan mese volt!
