A szánkó csodálatos kalandja: hogyan tanult meg repülni

Egyszer réges-régen, egy hófödte kis faluban éldegélt egy piros szánkó. Nem volt ő semmi különös szánkó, csupán egy a sok közül, mégis mindig arról álmodott, hogy egyszer valami igazán nagy dolgot visz véghez. A kis szánkó sosem elégedett meg azzal, hogy csak lecsusszanjon a domboldalon a gyerekek nevetése közepette. Érezte, hogy valami más vár rá, valami, ami messze túlmutat a havas lankákon.

A szánkó barátja volt a kisfiú, Peti, aki minden télen elővette a sufniból, és gondosan letörölgette róla a port. – Tudod, szánkó, egyszer még elrepülünk innen! – mondta Peti álmodozva, miközben csillogó szemekkel nézte a felhőket. A szánkó érezte, hogy a fiú szavai valahol mélyen rezonálnak benne, s ettől egyre inkább vágyott arra, hogy a hópelyhek között szálljon.

Egy napon, mikor a hóesés különösen vastag paplant borított a vidékre, a szánkó elhatározta, hogy megpróbál valami egészen újat. Amikor Peti aludt, a szánkó óvatosan lecsúszott a ház melletti kis dombocskáról. Ám ahelyett, hogy megállt volna, tovább gurult, le a lejtőn, egyenesen bele egy hóval telt gödörbe. Ott találkozott egy kedves, ám igen bölcs hóemberrel. – Hová sietsz ilyen nagy igyekezettel, kedves szánkó? – kérdezte a hóember mosolyogva.

– Szeretnék repülni! – felelte a szánkó sóhajtva. – Mindig csak a földön csúszom, de érzem, hogy a szívem a magasba vágyik.

A hóember elgondolkodott, majd így szólt: – Egyedül nehéz lehet elrugaszkodni, de ha hiszel magadban, és keresel segítőtársakat, talán sikerül! Menj el a nagy tölgyfához, ott lakik Bagoly bácsi, ő sok mindent tud a repülésről.

A szánkó megköszönte a tanácsot, és az éjszaka leple alatt elindult a tölgyfához. Bagoly bácsi álmosan pislogott, amikor a szánkó előadta kívánságát. – Repülni? Hmmm, bátor vagy, kis szánkó! – mondta. – Megmutatom neked, hogyan kell szárnyalni, de előbb próbálkozz a szellőkkel, barátkozz meg a széllel!

Másnap a szánkó összebarátkozott a játékos széllel, aki örömmel segített neki. – Gyere, kapaszkodj belém, együtt talán feljebb jutunk! – suttogta a szél. A szánkó ráfeküdt a domb tetejére, és amikor elindult a lejtőn, a szél hirtelen alákapott, és egy pillanatra úgy tűnt, mintha a szánkó valóban a föld fölött suhanna.

Ám hiába próbálkozott újra és újra, a szánkó csak egy-egy röpke pillanatra emelkedett fel. Fáradtan huppant vissza a hóba. – Nem megy ez nekem – sóhajtotta. Ekkor megjelent mellette Peti, aki álmában furcsa zajokat hallott, és nyomába eredt a szánkónak.

– Ne add fel, szánkóm! – bíztatta Peti. – Hiszen már majdnem sikerült! Próbáljuk meg együtt!

Peti felült a szánkóra, és amikor a szél újra feltámadt, egyszerre lódultak neki a domboldalnak. A szánkó érezte Peti szeretetét és bátorságát, a szél segítő kezét, s egy pillanatban már nem csak suhantak – valóban repültek! Előbb csak pár méterre a földtől, aztán egyre magasabbra és magasabbra emelkedtek.

Fentről minden egészen másnak látszott, a falu apró pontnak tűnt, a hópelyhek mint milliónyi csillag hullottak körülöttük. A szánkó szíve megtelt boldogsággal, és tudta, hogy álma valóra vált. Peti nevetett, a szánkó pedig szárnyalt – a felhők között ők voltak a legboldogabb páros az egész világon.

Attól a naptól fogva a szánkó már nem csak a földön csúszott. Néha, amikor a szél úgy akarta, újra a magasba emelkedett, és vitte magával Petit, hogy együtt csodálják a világ szépségét. A többi szánkó csodálattal hallgatta a történeteiket, és a szánkó arra tanította mindegyiküket, hogy sose adják fel az álmaikat, és mindig próbáljanak segíteni egymásnak, mert együtt minden könnyebb lehet.

Így volt, igaz volt, ez bizony egy tündéri mese! A szánkó repülni tanult, mert hitt magában, barátokat szerzett, és segített másokon. Ezért lett ő a legboldogabb szánkó a világon.

Mese kategóriák:

Post Views: 7

A szánkó csodálatos kalandja: hogyan tanult meg repülni

A szánkó csodálatos kalandja: hogyan tanult meg repülni

Mese kategóriák:

Mesenapok meséi: