A sündisznó nagy kalandja

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis sündisznó, akit Pici Tüskének hívtak. Pici Tüske egy csendes, békés erdő szélén lakott, ahol napjait mókusokkal, nyuszikkal és madarakkal töltötte. Egy napon azonban furcsa zajra lett figyelmes az erdő mélyéről.

– Mi lehet ez? – gondolkodott hangosan Pici Tüske, miközben kíváncsian fülelte a hangokat.

Az erdő lakói is összegyűltek, és izgatottan suttogtak egymás között.

– Hallottátok? – kérdezte Nyuszi, a fehér nyúl. – Valami nagy baj lehet az erdőben!

– Igen, nagyon furcsán hangzik – mondta Cini, a mókus. – Valaki menjen és nézze meg, mi történt!

Pici Tüske bátran előrelépett. – Én elmegyek és megnézem, mi lehet az. Visszatérek, amint tudok!

Az erdő lakói hálásan mosolyogtak rá, és sok szerencsét kívántak neki. Pici Tüske bátran elindult az erdő mélye felé, ahol a furcsa zajok egyre hangosabbak lettek.

Ahogy haladt előre, egy öreg tölgyfa tövében összetalálkozott Bagollyal, az erdő bölcsével.

– Üdv, Pici Tüske – szólította meg Bagoly. – Tudod, miért jöttél ide?

– Igen, furcsa zajokat hallottunk az erdőben, és szeretném kideríteni, mi történik – válaszolta Pici Tüske.

Bagoly bölcsen bólintott. – A zajokat egy régi barlangból hallani, ahol egy nagy baj van készülőben. Egy varázslatos szellem próbálja átvenni az erdő felett az uralmat.

Pici Tüske elszántan nézett Bagolyra. – Mit tehetek, hogy megállítsam?

– Van egy varázsige, amit el kell mondanod a barlang mélyén – mondta Bagoly. – De vigyázz, mert a szellem ravasz és veszélyes.

Pici Tüske összeszedte minden bátorságát, és elindult a barlang felé. Ahogy belépett, a hideg és sötétség körbevette. Minden lépése visszhangzott a barlang falain.

– Ki merészkedik ide? – hallatszott egy mély, fenyegető hang.

Pici Tüske nem hagyta, hogy a félelem úrrá legyen rajta. – Én vagyok, Pici Tüske, és azért jöttem, hogy megállítsalak!

A szellem megjelent előtte, hatalmas és félelmetes alakjában. – Hogyan gondolod, hogy meg tudsz állítani engem? – kérdezte gúnyosan.

– Ismerem a varázsigét – válaszolta Pici Tüske, és bátran előmondta a varázsigét, amit Bagolytól tanult.

A szellem dühösen ordított, ahogy a varázsige ereje elérte. Lassan kezdett elhalványulni, és végül eltűnt a semmiben.

Pici Tüske fáradtan, de diadalmasan lépett ki a barlangból. Az erdő lakói boldogan üdvözölték, és ünneplésbe kezdtek.

– Pici Tüske, te vagy a mi hősünk! – kiáltotta Nyuszi.

– Hála neked, az erdő újra biztonságban van – mondta Cini.

Bagoly elégedetten nézett rá. – Nagyon bátor voltál, Pici Tüske. Az erdő mindig hálás lesz neked.

Pici Tüske szerényen mosolygott. – Csak azt tettem, amit kellett. Most pedig visszatérek a kis otthonomba.

Így tért vissza Pici Tüske a békés életéhez, de bátorságát és hősiességét soha nem felejtették el az erdő lakói. És azóta mindenki tudta, hogy ha baj van, Pici Tüske mindig ott lesz, hogy segítsen.