A nyuszi, aki virágot varázsolt

Egy különleges kis nyuszi története kezdődik

Volt egyszer egy apró, puha bundás nyuszi, akit Málnácskának hívtak. Málnácska a Tarka Mező szélén lakott, egy bokor alatt, s minden nap izgatottan kocogott végig a harmatos fűben. Málnácska nem volt akármilyen nyuszi, hiszen már egészen kicsi korában is különlegesnek érezte magát. Sokszor eljátszott a gondolattal, hogy csodás dolgokat visz véghez, de igazán csak álmodni mert ilyesmiről, egészen addig, amíg egy reggelen valami varázslatos dolog nem történt.

A nap sugarai éppen csak megcirógatták a rétet, mikor Málnácska azon kapta magát, hogy egyedül bolyong a fűszálak között. Egyszer csak egy bánatos katicát pillantott meg, aki egy levegőben lebegő könnycseppet görgetett maga előtt. Málnácska odaszaladt hozzá.

– Miért szomorkodsz, Katica? – kérdezte gyengéden.

– Elvesztettem a kedvenc virágomat, amelyben mindig megpihenhettem – sóhajtotta a katica.

Málnácska ekkor mélyen magába nézett, érezte, hogy segíteni szeretne. Erősen koncentrálni kezdett, és közben becsukta a szemét.

Az első varázslat: virágok a réten

Csodák csodájára, amikor Málnácska kinyitotta a szemét, a katica körül gyönyörű, színes virágok bukkantak elő a földből. Pipacsok, százszorszépek, harangvirágok nyíltak, amerre csak a kis nyuszi nézett. A katica boldogan repült az egyik illatos szirmú virágra.

– Köszönöm, Málnácska! – örvendezett a katica. – Hogy csináltad ezt?

– Nem is tudom – mosolygott a nyuszi meglepetten. – Csak nagyon szerettem volna, hogy boldog legyél.

A híre hamar elterjedt az erdő lakói között, hogy van egy nyuszi, aki virágokat tud varázsolni. Egyre többen jöttek hozzá segítségért: volt, aki elhervadt kertjét szerette volna újra színessé tenni, mások egy-egy különleges virágot szerettek volna ajándékozni barátaiknak.

Barátság és segítség a nyuszi útján

Málnácska sosem mondott nemet senkinek. Segített a csigának, akinek esernyőre volt szüksége az esőben, s varázsolt neki egy nagy, sárga tulipánt. A mókusoknak illatos orgonabokrokat varázsolt, hogy a gödröcskékben vidáman játszhassanak, de még az öreg sündisznó is kapott egy apró ibolyát, amit a háza elé ültethetett.

Egyik nap azonban találkozott egy szomorú kis vakonddal, aki nem virágot szeretett volna, hanem barátot. Málnácska ekkor elgondolkodott, vajon minden kívánságot teljesíthetnek-e a varázslatok.

– Lehetek a barátod – mondta végül a vakondnak, s ezzel a varázslatnál is nagyobb örömet szerzett neki.

A csoda titka: hogyan varázsol a nyuszi?

A kis erdő lakói között egyre többen találgatták, vajon honnan jön Málnácska csodás ereje. Egy este, amikor a csillagok ragyogtak az égen, az öreg bagoly bölcsen szólt:

– A varázslat a szívből fakad – mondta. – Aki szeretettel segít másokon, annak minden napja egy kicsit varázslatosabb lesz.

Málnácska megértette, hogy a virágvarázslat nem más, mint a szeretet és jóság ereje. Minél inkább segített társainak, annál szebbek és illatosabbak lettek a rétek, annál boldogabb lett mindenki.

Virágba borult erdő – a történet tanulsága

Azóta, ha a Tarka Mezőn sétálsz, mindig akad egy-egy színes virág, amely Málnácska szeretetéből sarjadt. A kis nyuszi megtanította mindenkinek, hogy a legnagyobb csoda a jó szív, a barátság és a segítőkészség. Mert aki szeretettel fordul mások felé, annak életében mindig lesz egy kis varázslat.

Így volt, igaz is volt, de talán csak mese volt.