A Mikulás hógyémántja

A Mikulás hógyémántjának titokzatos eredete

Réges-régen, amikor a tél csendje még mesékkel volt tele, a Mikulás messze, az Északi-sarkon élt. Volt azonban valami, amit csak kevesen ismertek: a Mikulás hógyémántja. Ez a különleges kő nem csupán szép volt, hanem varázslatos erővel is bírt, és titokzatos eredete mindenkit foglalkoztatott.

Egyesek úgy mesélték, hogy a hógyémánt az első téli hópelyhek könnyéből született, amikor azok gyengéden földet értek az Északi-sark havas földjén. Mások azt mondják, hogy a Mikulás szíve melegéből és szeretetéből lett, amikor először ajándékot adott egy magányos gyermeknek, aki csak egy barátra vágyott.

Legendák és mesék: hogyan született a hógyémánt

Egyszer, egy különösen hideg éjszakán, a Mikulás éppen a szánját készítette elő az induláshoz. Hirtelen csillogó fényt vett észre a hóban. Lehajolt, és egy apró, szikrázó követ talált, amely minden oldalról szivárványszínben tündökölt.

– Hát te ki vagy? – kérdezte a Mikulás, hiszen tudta, hogy a hóban sok titok lakozik.

– Én vagyok a hógyémánt – felelte a kis kő kedves, csilingelő hangon. – Akkor születtem, amikor egy kisgyermek először érzett igazán örömöt attól, hogy másokon segíthet.

A Mikulás szíve megtelt melegséggel. Tudta, hogy ezt a követ meg kell őriznie, mert a szeretet és a jóság emlékét hordozza magában. Attól kezdve a hógyémánt mindig ott lapult a Mikulás zsebében, minden útján elkísérte.

A hógyémánt varázslatos ereje és jelentősége

A hógyémánt nem csak szép volt, hanem varázserővel is bírt. Aki jó szívvel, szeretettel fordult másokhoz, közelebb kerülhetett a hógyémánthoz, és néha még meg is láthatta csillogni a hópelyhek között.

Egy alkalommal a Mikulás segítője, Misu manó, szomorúan érkezett meg a műhelybe. – Mikulás, ma elveszítettem a kedvenc faputtonyomat. Nem tudom, hol hagyhattam! – szipogta.

A Mikulás megsimogatta Misu vállát, elővette a hógyémántot, és azt mondta: – Ne csüggedj, Misu! A hógyémánt segít, ha igazán jószívű vagy. Gondolj arra, hogy mennyi örömet okoztál már a gyerekeknek! – és ekkor a kis kő felragyogott, fényével utat mutatva a manónak. Így találta meg Misu a puttonyt a rénszarvasok istállójában.

Mikulás segítői és a hógyémánt megőrzése

Az évek során a Mikulás rájött, hogy a hógyémántot nem egyedül kell őriznie. Segítői, a manók, a rénszarvasok és még néhány bátor gyermek is segített a varázslatos kő védelmében.

Egyik télen egy különösen nagy hóvihar söpört végig az Északi-sarkon. A hógyémánt eltűnt! A Mikulás szomorúan nézett körbe, és azt mondta a manóknak: – Meg kell találnunk a hógyémántot, hiszen nélküle nem lesz elég szeretet és öröm a világban!

A manók és a rénszarvasok összefogtak. Együtt kutatták át a hófödte tájat, segítettek egymásnak, és útközben sok szívből jövő nevetés és bátorítás hangzott el.

Végül egy kisgyermek, Lilla, aki éppen látogatóban volt a Mikulás műhelyében, megtalálta a hógyémántot a hóban. Nem tartotta meg magának, hanem visszaadta a Mikulásnak.

– Köszönöm, Lilla! – mondta a Mikulás boldogan. – A hógyémánt mostantól még fényesebben fog ragyogni, mert a te jószívűséged is benne van.

Hogyan találhatod meg a saját hógyémántodat?

A Mikulás hógyémántja nem csupán az Északi-sark titka. Bárki megtalálhatja a saját hógyémántját, aki szeretettel, jósággal fordul a másikhoz. Néha elég egy kedves szó, egy ölelés vagy egy apró segítség.

S ha figyelsz a szívedre, talán te is meglátod a hóban csillogó gyémántot, ami azt üzeni: mindenki képes jót tenni.

Így volt, úgy volt, igaz se volt, ez egy szép mese volt!

Mese kategóriák:

error: Content is protected !!