A Mikulás elveszett kesztyűjének titokzatos története

A Mikulás elveszett kesztyűje: hogyan kezdődött a rejtély

Egyszer volt, hol nem volt, a világ legészakibb sarkán, ahol az ég és a föld is hófehér ruhát visel, ott lakott a jókedvű Mikulás. December elején már nagy volt a sürgés-forgás a Mikulás házában, hiszen mindenki ajándékokat csomagolt, listákat ellenőrzött, és izgatottan várta az indulást. Az ajándékhalmok között, a kandalló melege mellett, ott sorakoztak Mikulás öltözékének legfontosabb darabjai is: a piros kabát, a csizma, a sapka, és persze a híres, meleg kesztyűk. Egyik reggel azonban, amikor a Mikulás készülődött, valami nagyon furcsát vett észre.

– Hol lehet a bal kesztyűm? – töprengett hangosan, miközben a kabátját gombolta. – Tegnap este még itt volt mindkettő!

A manók, akik éppen egy csomagot kötöztek át színes szalaggal, abbahagyták a munkát és összenéztek. Lila, a legkisebb manó odaszaladt a Mikuláshoz.

– Segítünk megtalálni, Mikulás bácsi! Nélküle nem indulhatsz útnak, hiszen megfázhat a kezed!

Az első nyomok: a kesztyű utolsó ismert helye

A Mikulás és a manók először mindent átkutattak a házban. Megnézték az ágy alatt, a szánkóban, még a rénszarvasok istállójában is. Akkor jutott eszébe a Mikulásnak, hogy előző este, amikor az ablakon át nézte a hulló hópelyheket, talán ott felejtette. Lila gyorsan az ablakhoz futott.

– Itt csak egy régi sál van – mondta csalódottan. – Megnéztem a pad alatt is.

– Vajon hová sétálhattam el vele? – gondolkodott el a Mikulás.

Ekkor Bíborka, a kíváncsi manólány, megszólalt.

– Talán valaki látta, vagy véletlenül elvitte! Menjünk, kérdezzük meg a gyerekeket a faluban!

Segítők a keresésben: manók és gyerekek nyomozása

Mikulás szánjára pattantak, és a legközelebbi kis falucskában landoltak, ahol a gyerekek épp hóembert építettek. Amint meglátták a Mikulást, mind köré gyűltek.

– Mikulás bácsi, miért vagy szomorú? – kérdezte egy kisfiú, Misi.

– Elveszett a bal kesztyűm. Láttátok valahol? – válaszolta a Mikulás.

A gyerekek rögtön felajánlották, hogy segítenek. Együtt átkutatták a havas udvart, benéztek a hóember kalapjába, a szánkók alá, sőt, még a kiskutya házába is.

– Nézzétek, itt egy piros fonalszál a hóban! – kiáltotta Emma, a legfigyelmesebb kislány.

– Ez biztosan a kesztyűdről szakadt le! – örvendezett Lila manó.

Váratlan fordulatok: titkos üzenetek és nyomok

A fonalszál elvezette őket a falu határába, ahol egy apró, hóval fedett kunyhó állt. Az ajtón egy üzenet lógott: „Kedves Mikulás, találtam valamit, amiről azt hiszem, a tiéd lehet. Gyere be, ha keresed!”

Mindenki izgatottan nézett egymásra, majd óvatosan beléptek a kunyhóba. Ott, a kandalló fölött, egy meleg kendőben, a bal kesztyű pihent. A kunyhóban egy öreg néni, Irma néni mosolygott rájuk.

– Tegnap este a házam előtt találtam a hóban. Gondoltam, biztosan valaki nagyon fázna nélküle – mesélte. – Megszárítottam, és vártam, hogy jelentkezz érte.

– Nagyon köszönöm, Irma néni! – hálálkodott a Mikulás.

Megkerül vagy örökre elveszik? A történet tanulsága

Immár mindannyian boldogan visszatértek a Mikulás házába, ahol a Mikulás újra felvehette mindkét kesztyűjét.

– Látjátok, milyen jó, hogy összefogtunk, és mindenki segített! – mondta a Mikulás. – Ha eltűnik valami, nem baj, ha kérünk segítséget, és mindig jó szívvel kell visszaadni, amit találunk.

A manók, a gyerekek és Irma néni is egyetértően bólogattak. Attól a naptól kezdve mindenki jobban figyelt a dolgaira, és még inkább segítettek egymásnak.

Így történt, hogy a Mikulás elveszett kesztyűje végül hazatalált, és mindenki megtanulta, milyen fontos a segítség, a figyelmesség és a szeretet.

Így volt, igaz is volt, mese volt!