Az álmodozó kutya történetének kezdetei
Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz is, talán nem, volt egyszer egy kicsi, barna kutyus, akit Fricinek hívtak. Frici nem volt se nagy, se kicsi, de annál kíváncsibb. Egy kis faluban élt a ház végében, egy kedves családnál, akik minden nap megsimogatták és megetették.
Frici nem volt olyan, mint a többi kutya. Sokat szeretett pihenni a teraszon, fejét a mancsára hajtva. Mikor a gyerekek játszottak, s amikor a kertben madarak csiripeltek, Frici csak nézte őket, s közben mosolygott magában. Frici ugyanis szerette álmodni.
Hogyan tanult meg álmodni a hűséges barát?
Egyik este, amikor a hold ezüstfénye bevilágította a kutyaházat, Frici odabújt gazdájához, s így szólt:
– Gazdi, te szoktál álmodni?
A gazdi megsimogatta a fejét:
– Mindenki álmodik, Frici, főleg azok, akiknek jó a szívük.
Frici ettől a mondattól kezdve még jobban szerette az álmokat. Amikor eljött az éjszaka, és mindenki álomra hajtotta a fejét, Frici becsukta a szemét, és csodás utazásra indult a képzeletében. Hol egy virágos réten futott, hol az erdőben találkozott a bölcs rókával vagy a mókás mókussal, hol pedig a tóparton beszélgetett a halakkal.
Az álmok hatása a kutya mindennapjaira
Reggelente Frici boldogan ébredt. Barátságosabb, kedvesebb volt, mint bármelyik másik kutya a környéken. Mindenkinek jutott egy kis farokcsóválás, játszani hívta a gyerekeket, vagy csak leült melléjük, ha szomorúak voltak.
Egy nap a kis Lili sírva ült a hinta alatt. Frici odasomfordált, és leült mellé.
– Miért vagy szomorú, Lili? – kérdezte Frici csendesen.
– Elvesztettem a kedvenc játékomat – suttogta a kislány.
Frici elmosolyodott.
– Tudod, az álmokban minden lehetséges. Ma éjjel álmodok arról, hogy együtt megtaláljuk. Holnap biztos jobban érzed majd magad.
És így is lett. Lili másnap már mosolyogva futott Fricihez, mert rájött, hogy a barátság, az odafigyelés, és a kedves szavak, amiket Frici adott neki, sokkal többet érnek, mint egy játék.
Barátságok és kalandok az álomvilágban
Frici álmaiban rengeteg barátot szerzett. Az egyik este találkozott egy színes papagájjal, aki megtanította repülni. Egy másik éjszaka a hegyekbe ment, ahol egy kicsi nyuszival együtt keresték az elveszett csillagot.
A legjobb álmaiban Frici mindig segített valakinek: megvigasztalt egy szomorú sündisznót, vagy áthozott egy katicát a patak túloldalára. Az álmok világa tele volt szeretettel, bátorsággal és barátsággal.
Mit taníthat nekünk a kutya álmodozása?
A gyerekek hamar észrevették, hogy Frici nemcsak álmodni tud, hanem a valóságban is jószívű és segítőkész. Mindenki szerette, mert sosem haragudott, mindig mosolygott, és mindenkinek adott egy kis szeretetet, akár egy farokcsóválást, akár egy nagy puszit.
Frici megtanította a gyerekeknek, hogy a szívükben mindig legyen hely álomnak, jóságnak, és barátságnak. Mert aki szeret álmodni, az a valóságban is könnyebben meglátja a szépet, a jót, és segít, ahol csak tud.
És ez így volt, ahogy volt, vagy talán nem is volt, de mégis, ilyen szép mese lett belőle!
