Egy különleges kutya: az első találkozás története
Volt egyszer egy kicsi falu szélén egy nagy, öreg tölgyfa alatt egy apró házikó. Ebben a házikóban lakott Emese, aki nagyon szerette az állatokat, főleg a kutyákat. Egy téli reggelen, amikor a hópelyhek táncoltak a levegőben, Emese az udvaron talált egy ázott, reszketős kiskutyát. A kutya bundája csupa sár volt, a szeme pedig olyan szomorú, mint az esős felhők.
– Szegénykém, gyere be, megmelegszel – mondta Emese kedvesen.
A kutya bátortalanul követte. Emese törölgette, megszárította, majd adott neki egy tál meleg levest. A kiskutya hálásan nyalogatta a kezét, és úgy érezte, hogy végre hazaért.
– Legyél a barátom! Hívhatlak Varázsnak? – kérdezte Emese.
A kutya boldogan csóválta a farkát, és ettől kezdve ő lett Varázs, a világ legkülönlegesebb kiskutyája.
Hogyan kezdődött a varázslat megtanulásának útja
Varázs hamar beilleszkedett Emese otthonába, de mindig kíváncsi volt mindenre. Egy este, amikor a hold fénye beragyogta a szobát, Emese egy régi könyvet olvasott a varázslatokról. Varázs a könyvre bámult, mintha megértené az írást.
– Vajon egy kutya is tud varázsolni? – kérdezte Emese mosolyogva.
Varázs vidáman vakkantott, majd hirtelen egy apró fény villant a mancsában. Emese szeme elkerekedett.
– Nahát, tényleg varázslatos kutya vagy!
Ettől a naptól kezdve minden este együtt gyakorolták a varázslatokat. Emese olvasott, Varázs figyelt, és néha-néha egy kis csoda is történt. Egyik este például Varázs csak ránézett a kályhára, és az magától meggyulladt, így nem kellett fázniuk.
Az első sikeres varázslat és a gazdi meglepetése
Egy nap Emese nagyon szomorú volt. Azért szomorkodott, mert a kertben elhervadtak a virágai, hiába gondozta őket. Varázs észrevette ezt, és szeretett volna segíteni. Odasomfordált a hervadt virágokhoz, és halkan vakkantott egyet. Aztán becsukta a szemét, és a mancsát a földre tette.
A virágok elkezdtek újra zöldellni, a bimbók kinyíltak, és a kert színes, illatos lett. Emese csodálkozva kiáltott fel:
– Ez varázslat volt, Varázs! Te tényleg tudsz varázsolni!
Varázs büszkén csóválta a farkát, és boldogan ugrándozott a kertben. Innentől kezdve Emese és Varázs sok-sok időt töltöttek együtt a kertben, és minden nap történt valami kis csoda.
A kutya varázslatai a mindennapi életben
Varázs varázslatai mindig szívmelengetőek és segítőkészek voltak. Ha valaki elesett, Varázs csak odament, megnézte, és máris jobban lett az illető. Ha esett az eső, Varázs egyetlen vakkantással napsütést varázsolt egy kis időre, hogy a gyerekek játszhassanak.
Egy napon a faluban egy idős néni elvesztette a szemüvegét. Mindenki kereste, de nem találták. Varázs megszaglászta a levegőt, egyet pördült a mancsával, és a szemüveg előkerült a kerti pad alól.
– Köszönöm, Varázs! – mondta a néni, és megsimogatta a kutyát.
Varázs sosem kérkedett a tudásával, csak segített, amikor szükség volt rá. Emese is azt tanította neki:
– A varázslat igazi ereje a szeretetben és a jóságban rejlik.
Mit tanulhatunk egy varázslatos kutya történetéből
Varázs története mindenkit megtanított arra, hogy a legnagyobb csodák a szívünkben élnek. Ha jószívűek vagyunk, segítünk másokon, és szeretettel fordulunk a világ felé, igazán varázslatos dolgok történhetnek velünk is.
Így volt, úgy volt, igaz volt, vagy nem volt, ez volt a mese!
