A kristályhintó messze földön híres volt, még a legkisebb falvakban is mesélték a történetét. Volt egyszer egy hatalmas kastély, ahol az udvarban minden reggel megcsillant a napfény egy különös hintón. Ez a hintó tiszta kristályból készült, oly áttetsző volt, hogy a szivárvány minden színében játszott. Az emberek azt suttogták, ez a hintó varázslatos, s csak az ülhet bele, akinek a szíve tele van szeretettel és jósággal.
A kristályhintó legendája úgy kezdődött, hogy egy tündér ajándékozta azt a régi időkben egy jószívű királykisasszonynak. A hintó azóta generációról generációra szállt, mindig azon gyermekekhez, akik megérdemelték szeretetükkel és kedvességükkel.
Ebben a kastélyban nőtt fel Lili hercegnő, akinek a szíve mindig nyitva állt mindenki előtt. Már kicsi korában is szerette az állatokat, a virágokat, még a legapróbb bogarakat is gondosan megfigyelte, nehogy bántsa őket. Az édesanyja gyakran mondogatta neki, hogy a jóság többet ér minden kincsénél.
– Látod, Lili, – súgta egyszer a királyné – a szeretet olyan, mint a legritkább gyémánt. Ha neked van belőle, ragyogni fogsz, akárcsak a kristályhintónk.
Lili mindig segített a konyhában az inasoknak, vigasztalt mindenkit, ha bánata volt, és a koldusokat sem hagyta szó nélkül a palota kapujánál. Az öreg kertész egyszer még így szólt hozzá:
– Hercegnőm, a te nevetésed szebbé teszi a rózsáimat is!
Egy nap Lili éppen a palota kertjében játszott, amikor titokzatos fények kezdtek cikázni a fák között. A kristályhintó előtt egy kicsi, zöld ruhás manó jelent meg.
– Lili hercegnő, – kezdte a manó – ma van a tizennegyedik születésnapod. Eljött az idő, hogy próbára tedd a szívedet. Csak az ülhet bele a hintóba, aki igazán képes szeretni.
Lili szíve hevesen dobogott. Félve lépett a hintóhoz, de hirtelen megjelent előtte egy aranyos kismadár, aki a szárnyát törte. Lili lehajolt, óvatosan kezébe vette, és gyengéden ápolni kezdte.
A hintó halkan megszólalt:
– Lili, a jóságod ragyogóbb minden drágakőnél. Most már megérdemled, hogy a kristályhintó hercegnője légy.
Abban a pillanatban a hintó ajtaja kinyílt, Lili beszállt, s a hintó magától elindult a varázslatos tündérkastély felé. Az út során mindenhol öröm és nevetés követte, amerre csak járt. A kastélyban tündérek fogadták, akik finom süteményeket sütöttek, és Lili velük együtt készített ajándékokat a szegény gyerekeknek.
A tündérkastélyból elindulva Lili új kalandokba keveredett. Átment egy sötét erdőn, ahol találkozott egy síró farkaskölyökkel. Nem félt, hanem megsimogatta, és segített neki megtalálni az édesanyját. A vándorlásai során mindig szívesen segített mindenkinek, s a hintó minden nap fényesebben csillogott.
Egyszer Lili egy szomorú kislánnyal találkozott, akinek elveszett a kedves babája. Lili vele tartott a patakig, együtt keresték, amíg végül a nádasban megtalálták. A kislány boldogan ölelte meg Lilit:
– Te vagy a legkedvesebb hercegnő, akit ismerek!
Így telt-múlt az idő, Lili szeretetet és boldogságot vitt mindenhová, amerre csak járt. A kristályhintó örökre az övé maradt, de Lili nem a dicsőségért, hanem a jóságért és törődésért választották ki.
A kristályhintó legendája azóta is él. Minden kisgyermek, aki szívből szeret másokat, egyszer talán találkozhat a kristályhintóval, mert az igazi érték nem a gazdagságban rejlik, hanem abban, ahogy egymáshoz fordulunk.
Így volt, igaz volt, tán mese volt – de a jóság, szeretet és segítőkészség örökre velünk marad, akár hiszünk benne, akár nem.