A két sündisznó őszi kalandja

Az erdő színei már az őszt hirdették: a fák levelei aranysárgában és vörösben pompáztak, a levegőben friss, hideg szél simogatta a bokrok alját. Két kis sündisznó, Bogi és Palkó, a legjobb barátok, ezen a hűvös délutánon elhatározták, hogy felfedezőútra indulnak a közeli ligetbe.

– Palkó, nézd ezeket a színes leveleket! – csodálkozott Bogi, miközben egy nagy, vörös falevelet pörgetett az orra hegyén. – Olyan, mintha az egész erdő egy nagy festmény lenne.

– Igen, de az erdőn túl van valami, amit még nem láttunk – mondta izgatottan Palkó, és a sűrű lombok felé bökött. – Apám mesélt egy öreg tölgyfáról, amely alatt valami titkos dolgot rejtenek.

Bogi felkapta a fejét.

– Titkos dolgot? – kérdezte csillogó szemekkel.

– Igen, valami régi rejtvényt – folytatta Palkó. – Aki megoldja, annak teljesül egy kívánsága.

– Kívánság? – Bogi ugrándozni kezdett izgalmában. – Miért nem indultunk el már hamarabb?

Így hát elindultak a sűrű erdő felé. A levelek alatt halk zizegés hallatszott, ahogy a sündisznók apró lábai eltaposták őket. Ahogy haladtak, az erdő egyre sötétebb lett, és a szél egyre hidegebb.

– Remélem, hamar odaérünk – mondta Bogi egy kis aggodalommal a hangjában.

– Ne aggódj, tudom az utat – válaszolta magabiztosan Palkó.

Hosszú bolyongás után végre megpillantották az óriási tölgyfát. Az ágai messzire nyúltak, a gyökerei pedig mélyen a földbe hatoltak. A fa alatt egy kőlap feküdt, amelyen furcsa jelek és vonalak húzódtak.

– Ez az! – kiáltott fel Palkó. – Megtaláltuk a rejtvényt.

Bogi és Palkó közelebb mentek, hogy alaposabban megnézzék a köveket. A jelek egy ősi nyelvet ábrázoltak, amelyet egyikük sem ismert.

– Most mit tegyünk? – kérdezte Bogi tétován.

– Talán meg kell érinteni – javasolta Palkó.

Bogi megérintette a kőlapot, de semmi sem történt. Mindketten csalódottan néztek egymásra.

– Lehet, hogy nem így működik – szólalt meg Palkó. – Talán a szavaknak van varázsereje.

A két sündisznó leült a fa tövében, és gondolkodni kezdtek. Hosszú percek teltek el, amikor Bogi hirtelen felnézett.

– Emlékszel, mit mondtál? Azt, hogy teljesül egy kívánság, ha megoldjuk a rejtvényt – mondta izgatottan. – Mi van, ha a kívánságunk maga a megoldás?

Palkó elgondolkodott, majd bólintott.

– Próbáljuk meg! – mondta.

Mindketten becsukták a szemüket, és egyszerre kívántak. Bogi csendesen mormolta: „Azt kívánom, hogy megtudjam, mi a rejtvény titka.” Palkó hasonlóképp szólt: „Azt kívánom, hogy kiderüljön a megoldás.”

Abban a pillanatban, ahogy a szavak elhangzottak, a kőlap lassan elmozdult, és alatta egy kis üreg nyílt meg. A rejtvény megoldódott! Az üregben egy kis, fényesen csillogó dió rejtőzött.

– Mi ez? – kérdezte Bogi meglepetten.

– Egy varázsdió! – kiáltotta Palkó. – Apám mesélt róla. Ez a dió teljesít egy újabb kívánságot!

Bogi és Palkó egymásra néztek. Egy rövid pillanatig mindketten gondolkodtak, majd Bogi szólalt meg először.

– Nekem nincs más kívánságom, csak az, hogy mindig ilyen jó barátok maradjunk – mondta mosolyogva.

Palkó egyetértően bólintott.

– Én is ezt kívánom – mondta, és a diót közösen megérintették.

Ekkor a dió aranyló fényben felragyogott, és egy halk, meleg fuvallat suhant át az erdőn. Bogi és Palkó érezték, hogy valami különleges dolog történt: a barátságuk még erősebb lett, mint valaha.

– A legnagyobb kincs a barátság – mondta Bogi.

– És mi megtaláltuk – tette hozzá Palkó boldogan.

A két kis sündisznó elégedetten tért vissza az erdő szélére, ahol a levelek tovább zizegtek a lábuk alatt. Az ősz most még gyönyörűbbnek tűnt, mint valaha.