A kert titkos dalai

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisváros szélén egy elbűvölő kert, amely minden évszakban más-más színben pompázott. A kertben éldegélt Bori, a bátor cinege, aki minden reggel a legelső volt, aki csicsergésével köszöntötte az új napot.

Egy nap, miközben Bori a fűszálak között ugrándozott, egy mély, dallamos hangra lett figyelmes. A hang a kert legsűrűbb bokraiból szűrődött elő. Kíváncsian közelebb repült, hogy megtudja, ki lehet az énekes.

„Jó reggelt, Bori!” – szólt a mély hang tulajdonosa, egy hatalmas, piros mellű rigó. „Csongor vagyok. Nemrég költöztem ide, és úgy gondoltam, az énekemmel teszem szebbé a reggeleket.”

„De hát te csodálatosan énekelsz!” – lelkendezett Bori. „Miért énekeled azt a szomorú dalt? Olyan bánatosnak tűnik.”

Csongor szomorúan füttyentett egyet. „Ez egy régi dal, amit anyám tanított nekem. Arról szól, hogy minden madár találjon vissza a saját fészkébe, bárhova is sodródjon a sorsa.”

Bori elgondolkodott ezen, majd egy ötlet pattant ki a fejéből. „Mi lenne, ha új dalt írnánk? Egy vidám dalt, ami összehoz minket és mindenkit, aki hallja!”

Csongor mosolyra húzódott a csőre. „Ez remek ötlet, Bori! Kezdjük el!”

Együtt töltötték a délelőttöt, dalolászva, próbálgatva a hangokat és a ritmusokat. Ahogy telt az idő, a kert többi lakója is csatlakozott hozzájuk. Dömike, a daliás fülemüle, Piri, a gyors szárnyú kolibri, és még sokan mások. Mindenki hozzátett a dalhoz egy-egy sorral, egy-egy dallammal.

Amikor elérkezett a nap vége, a kert zengte már a „Kertünk Dalát”, ahogy Bori elnevezte. A dal vidám volt, tele reménnyel és összetartozás érzésével.

Aznap este, amikor a nap már a hegyek mögé bújt, a kert csendje megtelt a „Kertünk Dalával”. Az emberek az ablakokban álltak, és hallgatták, ahogy a madarak énekelnek. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha az egész világ megállt volna, hogy figyeljen.

„Milyen csodálatos nap volt!” – mondta Csongor, miközben a fészkére készült. „Köszönöm, hogy meghívtál, hogy részese legyek ennek.”

„Én köszönöm, hogy itt vagy, és hogy segítettél létrehozni ezt a dalt. Holnaptól kezdve minden reggel ezzel a dallal köszöntjük az új napot!” – felelte Bori boldogan.

És így is történt. A „Kertünk Dala” minden reggel felcsendült, és mindenki, aki hallotta, mosolygott egyet. A kertben és a kisvárosban minden