A kedves sárkány kalandja

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kedves sárkány, akit Sárkinak hívtak. Nem volt ő a szokványos tűzokádó fenevad, inkább barátságos és segítőkész teremtmény. Egy eldugott erdőben élt, messze a nagyvárosok zajától, békésen teltek napjai.

Egy nap azonban különös zajokat hallott a közeli faluból. Kíváncsisága nem hagyta nyugodni, így elhatározta, hogy utánajár a dolognak. Amint megérkezett a faluba, meglátott egy fiatal lányt, aki éppen könnyeket törölgetett a szeméből.

– Szia! – szólította meg Sárki. – Miért sírsz?

A lány felnézett, és bár meglepődött, hogy egy sárkány beszél hozzá, válaszolt.

– Szia! A nevem Lili. Azért sírok, mert az utóbbi időben valami titokzatos lény jár a faluban, és minden éjjel eltűnik valami értékes.

Sárki szemei felcsillantak. Mindig is szeretett volna segíteni az embereknek, és most itt volt az alkalom.

– Segíthetek nektek? – kérdezte Sárki.

Lili kicsit habozott, de végül bólintott.

– Nagyon megköszönnénk a segítségedet. A falu lakói már nagyon félnek, és nem tudjuk, mit tegyünk.

Így hát Sárki és Lili nekiláttak a rejtély megoldásának. Éjszaka, amikor mindenki aludt, Sárki és Lili őrszemként figyelték a falut. Hirtelen egy árnyat pillantottak meg, amint egy ház felé lopakodott. Sárki azonnal cselekedett.

– Maradj itt, Lili, én utána megyek! – mondta, és halkan elindult az árny után.

Ahogy közelebb ért, meglátta, hogy az árny egy kis tolvajmanó volt, aki éppen a falu egyik házából próbált élelmet lopni.

– Hé, te ott! – kiáltotta Sárki. A manó megdermedt, és gyorsan elszaladt.

Sárki visszatért Lilihez, és elmesélte, mit látott.

– Egy tolvajmanó? – csodálkozott Lili. – De miért lopna élelmet?

Másnap reggel Sárki és Lili elhatározták, hogy követik a manót a búvóhelyére. Amikor megtalálták, meglepődve látták, hogy a manónak nagy családja van, és mind éheznek.

– Ó, most már értem – mondta Lili. – Nem rosszindulatból lopnak, hanem mert szükségük van az ételre.

Sárki elmosolyodott.

– Segíthetünk nekik. Megbeszélhetjük a falu lakóival, hogy osszanak meg némi élelmet a manókkal, cserébe ők is segíthetnek nekünk.

Így is tettek. Lili beszélt a falusiakkal, akik először kételkedtek, de végül beleegyeztek. A manók hálásak voltak, és megígérték, hogy segítenek a faluban, ahol tudnak. Sárki és Lili elégedetten nézték, ahogy a falu és a manók között barátság szövődik.

Ahogy teltek a napok, Sárki és Lili közeli barátokká váltak, és együtt oldották meg a falu kisebb-nagyobb problémáit. Sárki végre úgy érezte, hogy igazán hasznos lehet az emberek számára, és boldogan éltek mindaddig, amíg világ a világ.