A karácsonyfa koronája

Mit jelent a karácsonyfa koronája hagyományosan?

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falu a havas hegyek lábánál, ahol minden évben különös figyelmet szenteltek a karácsonyfák koronájának. A falubeliek szerint ez a dísz volt a fa lelke, a család összetartozásának jele és a karácsony igazán varázslatos pillanatának koronája. Régi hagyomány volt, hogy a legidősebb és a legfiatalabb együtt tették fel a koronát, közben jókívánságokat suttogva egymásnak.

Egy évben azonban a kis Lili nagyon szomorú volt, mert a régi csúcsdísz eltört, amit még dédmamája készített. A felnőttek azt mondták, majd vesznek újat, de Lili nem akart akármit a fa tetejére – igazi koronát szeretett volna, ami nemcsak szép, hanem jelent valamit.

Hogyan válasszuk ki a tökéletes koronadíszt?

Lili másnap összegyűjtötte barátait: Petit, aki mindig jó ötletekkel állt elő, valamint Annát, aki ügyesen rajzolt. Ekkor megszólalt Peti:

– Szerintem olyan koronát kellene választani, ami mindannyiunkat jellemez! Olyat, amiben benne van a szeretet meg a barátság.

– De milyen legyen az? – kérdezte Anna.

– Olyan, amit együtt készítünk! – mosolygott Lili.

Így hát elindultak a faluban, és mindenkitől kérdeztek valamit a csúcsdíszekről. A nagymama azt mondta, régen csillagot tettek a fa tetejére, mert az mutatta az utat a betlehemi pásztoroknak. A szomszéd néni szerint angyal dukál oda, hiszen ők hozzák az örömhírt. A falu bácsija pedig azt mesélte, hogy egyszer üveggolyót tettek fel, mert annak a fényében mindenki látja magát.

Népszerű karácsonyfa-csúcsdíszek és jelentésük

Ahogy sétáltak, egyre több történetet hallottak. Volt, aki aranyszalagot kötött a csúcsra, hogy bőség legyen a házban. Más egy színes madarat tett oda, hogy szerencsét hozzon. De a legtöbben a csillagot és az angyalt emlegették. Lili elgondolkodott, majd azt mondta:

– Mi lenne, ha mindegyikből lenne egy kicsi a koronánkban?

Anna már rajzolta is: egy csillagot, amelyből egy angyal mosolyog, a szárnyán aranyszalagokkal, és egy kis színes madárral a tetején.

Kézzel készített karácsonyfa koronák ötletei

A gyerekek hazamentek, és hoztak mindenféle apróságot: régi szalagokat, fonalat, színes papírt és egy pici üveggolyót. Együtt hajtogatták, ragasztották, pödörték a díszt. Peti szorgalmasan kötözött, Anna rajzolt és színezett, Lili vagdosta a szalagokat.

Ahogy a korona készült, beszélgettek arról is, ki miért szereti a karácsonyt. Lili azt mondta:

– A szeretet miatt.

Anna így szólt:

– Mert ilyenkor mindenki együtt van.

Peti hozzátette:

– És mert együtt csinálunk valami szépet.

Amikor elkészült a korona, mindenki hozzátett valamit: egy kedves szót, egy mosolyt vagy egy apró díszt.

Tippek a korona biztonságos és stabil rögzítéséhez

Este felállították a fát, és eljött az idő, hogy feltegyék a koronát. De hogyan rögzítsék, hogy jól tartson? A bácsi segített: egy erős drótot tekert a korona aljába, és óvatosan felhelyezte a csúcsra. Anna óvatosan megigazította, hogy ne billegjen, Peti pedig ellenőrizte, hogy minden oldalról jól látni-e.

Lili mosolygott, mert tudta: nemcsak a korona, de a szeretet is ott ragyog a fán.

Aznap este a falu apraja-nagyja megcsodálta a különleges koronát. Mindenki érezte, hogy ez a dísz többet jelent, mint egy csillogó csúcsdísz – benne volt a közös munka, a szeretet, a barátság és a család ereje.

Így történt, hogy a kis falu karácsonyfája nemcsak szép, hanem igazán boldog is lett, mert mindenki szívéből adott hozzá valamit.

Így volt, így nem volt, ez egy ilyen mese volt!