A karácsonyesti varázsfonal

A karácsonyesti varázsfonal legendájának eredete

Egyszer réges-régen, amikor még az emberek betlehemet rajzoltak a hóba, s a kandallóban pattogott a tűz, egy apró falucskában élt egy kedves öreg néni, akit mindenki csak Iluskának hívott. Iluska nagyon szerette a karácsonyt, mert ilyenkor mindig együtt volt a család, a rokonok, a barátok. Szegények voltak, de boldogan éltek, mert szerették egymást.

Egy karácsony estén, mikor már majdnem lefekvéshez készülődtek, Iluska észrevette, hogy a kis unokája, Bence, szomorúan néz ki az ablakon. „Mi a baj, Bence?” kérdezte halkan. „Azt kívántam, bárcsak mindenki örülne ma este, de biztosan van, aki egyedül van vagy szomorú” válaszolta a kisfiú.

Iluska ekkor elővette a régi fonalagyságot, amit még a dédnagymamájától kapott. „Ez itt a karácsonyesti varázsfonal” mondta. „Aki ebből egy darabkát köt a karácsonyfára, annak a szíve kívánsága egy pici varázslattal megvalósul.”

A varázsfonal szerepe a családi hagyományokban

Iluska családjában minden karácsonykor előkerült ez a varázsfonal. Mindig körbeülték az asztalt, s mindenki levágott magának egy kis darabot. Mindenki elmondhatott egy szívből jövő kívánságot: valaki azt kívánta, hogy a testvére meggyógyuljon, más azt, hogy a barátai boldogok legyenek, volt, aki egyszerűen csak nyugalmat és szeretetet kért.

Mikor elkészült a kívánság, a fonaldarabot együtt kötötték fel a karácsonyfa egyik ágára. „Ez a varázsfonal összeköt minket. Ha egymásra gondolunk, a kívánságaink is erősebbek lesznek” mondta mindig Iluska, s mindenki hitt is benne, mert a szeretet ereje valóban csodákat tudott tenni.

Titokzatos történetek a karácsonyesti fonalról

Az évek teltek, a varázsfonal egyre több színes szálból állt, hiszen minden évben hozzáadtak egyet-egyet. Egyszer, egy hideg karácsony éjszakán, miközben mindenki elaludt, Bence furcsa hangot hallott a nappaliból. Kiosont, s látta, hogy a fonaldarabok mintha táncolnának a faágon, s egy finom, meleg fényt sugároznának. „Hát tényleg varázs ez a fonal!” suttogta álmélkodva.

Másnap reggel, amikor a család ébredezett, valami csoda történt. Egy régi barát, aki régóta nem járt náluk, kopogtatott az ajtón, s azt mondta, valami meleg hívogató érzés vezérelte ide. „Talán a varázsfonal” nevetett Iluska, s mindenki együtt nevetett vele.

Kézműves ötletek: készíts saját varázsfonalat!

A mesét hallgató gyerekek is könnyedén készíthetnek saját karácsonyesti varázsfonalat. Csak néhány színes fonal kell hozzá, egy olló és egy kis képzelet. Vágjatok le egy-egy darabot, fonjátok össze a szálakat, miközben mindenki kíván valami szépet. Akár gyöngyöket vagy aprócska harangokat is fűzhettek a fonalra. A végén együtt kössétek fel a karácsonyfára vagy az ablakba, hogy mindenki lássa, ott lakik a szeretet.

A gyerekek azt is játszhatják, hogy a fonalból barátságkarkötőt készítenek, amit egymásnak ajándékozhatnak. Így a varázslat egész évben elkíséri őket.

Hogyan őrizzük meg a varázsfonal üzenetét?

Iluska mindig azt mondta: a fonal igazi varázslata nem a színes szálakban, hanem abban van, ahogy gondolunk egymásra, ahogy szeretettel fordulunk a másikhoz. A karácsonyesti varázsfonal emlékeztet minket, hogy a legfontosabb ajándék, amit adhatunk, az a figyelmünk, a kedvességünk és a szeretetünk.

Ha eljön a következő karácsony, vegyétek elő újra a varázsfonalat, kössétek fel, és idézzétek fel a régi kívánságokat. Így soha nem múlik el a szeretet varázsa, és minden évben egyre szebb lesz a karácsony.

Így volt, így lehetett, lehet, hogy nem is igaz, mert mese volt. De a szeretet és a jóság nem csak a mesében működik, hanem a szívünkben is. Ez volt a karácsonyesti varázsfonal története – talán igaz, talán csak varázslat, de biztosan tanít minket a szeretet erejére.

Mese kategóriák:

Post Views: 14

A karácsonyesti varázsfonal

A karácsonyesti varázsfonal legendájának eredete

Mese kategóriák:

Mesenapok meséi: