A jégkristály barlang titokzatos lakói és életük rejtélyei

A jégkristály barlang messze, északon bújik meg, ahol a hópelyhek örökké táncolnak a levegőben, s a Nap csak ritkán kukkant ki a felhők mögül. Csak a leghidegebb éjszakákon lehet megpillantani, amikor a Hold ezüstös fénye megcsillan a barlang bejáratánál ragyogó jégkristályokon.

Egy nap egy kisfiú, Máté és húga, Flóra, elhatározták, hogy megnézik, valóban létezik-e a mesékben emlegetett jégkristály barlang. Nagyapójuk sokszor mesélt nekik erről a varázslatos helyről, ahol titokzatos lények élnek. Elindultak hát, kezükben meleg kesztyűvel, szánkóval és azzal az elszántsággal, ami csak a gyerekekben lakozik.

Ahogy a barlang szájához értek, Máté megszólalt. Azt mondta: Vajon tényleg lakik itt valaki, Flóra? Flóra bólintott. Szerintem igen, csak nagyon-nagyon csendben kell lennünk, hogy ne ijedjenek meg tőlünk.

Bátortalanul beléptek a barlang sötétjébe, s lassan megszokták a szemük a derengő fényt, amit a jégkristályok visszavertek. És akkor meglátták őket: apró, ragyogó teremtmények libbentek a levegőben. Szinte áttetszők voltak, szárnyuk, mint a hópelyhek. Ezek voltak a jégmanók, a barlang első és legrejtélyesebb lakói. Nem voltak nagyobbak, mint egy dióhéj, de szemükben bölcsesség csillogott.

Az egyik jégmanó, akit Mókának hívtak, közelebb repült hozzájuk. Ti kik vagytok, és mit kerestek itt? kérdezte kíváncsian. Máté gyorsan válaszolt. Csak szerettük volna megnézni a jégkristály barlangot, mert Nagyapó mondta, hogy itt titkos lények laknak. Móka felkacagott. Akkor hát jó helyen jártok! De legyetek óvatosak, itt minden más, mint odakint. A jégkristály barlang nem mindenkinek mutatja meg a titkait.

A barlangban a jégmanók mellett jégcsap-tündérek, havas sünik és egy öreg, bölcs jegesmedve is élt, akit mindenki csak Balu bácsinak szólított. Ezek a lények mind-mind különleges módon alkalmazkodtak a barlang jeges világához. A jégmanók fénnyel táplálkoztak; a jégcsap-tündérek apró jégvirágokat szőnek a falakra, hogy melegen tartsák a barlangot; a havas sünik pedig összegömbölyödve alszanak, amíg a barlang védelme megóvja őket a hidegtől.

Balu bácsi lassan odasétált a gyerekekhez. Itt mindenki segít a másikon, mondta. A barlang csak akkor véd meg minket, ha mi is vigyázunk egymásra. Flóra elmosolyodott. Mi is tudunk segíteni? Persze, felelte Móka. Ma este havazni fog, és be kell hoznunk a kint rekedt jégvirágokat. Segítetek nekünk?

Máté és Flóra boldogan bólogattak. Együtt, kéz a kézben, a jégmanókkal és a sünikkel gyűjtötték össze a hóból a jégvirágokat, és bevittek mindenkit a barlang melegébe. Mindenki együtt énekelt, miközben a jégcsap-tündérek színes fényt fontak a barlang mennyezetére.

Az éjszaka csendjében Balu bácsi mesélni kezdett. Régen, amikor még nem voltak barátaink, hideg és magány uralkodott a barlangban. De ma már tudjuk, hogy csak együtt, szeretetben és segítőkészségben lehetünk boldogok. Máté és Flóra figyelmesen hallgatták, és megértették, hogy a jégkristály barlang legnagyobb titka nem más, mint az összetartás, a jóság és a szeretet.

Ahogy reggel lett, a barlang lakói elköszöntek a gyerekektől. Móka még egy csillogó jégkristályt adott nekik emlékbe. Amikor hazaértek, a szívükben melegséget éreztek, és tudták, hogy a legnagyobb kincs, amit találtak, a barátság volt.

Így történt, így nem volt, talán igaz is volt, talán nem – de ez volt a jégkristály barlang titokzatos lakóinak meséje, ahol a szeretet és a jóság mindig utat talál a leghidegebb jégben is.

Mese kategóriák:

Post Views: 18

A jégkristály barlang titokzatos lakói és életük rejtélyei

Mese kategóriák:

Mesenapok meséi: